Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Tüskés Tibor: Kende Sándor: Furcsa lány
olaszt is, Dario Santit. Egyetlen figurával (a regény egyik legjobban „eltalált” alakjával) bővül a regény: Engel Bandival, Hanga Miklós külföldre szakadt, emigrációban élő, meghasonlott barátjával. A regény ábrázolási módszere megegyezik a két elbeszélésével: belső monológ; a cselekmény változó nézőpontból, más-más szereplő emlékező szavaiból kerekedik ki az olvasó előtt. Először a még tizenkétéves Médi emlékezik, aztán az anya, a „királynő” szemszögéből ismerjük meg a családot, majd a fiú, Hanga Miklós belső monológja következik ... A Furcsa lány, amit Kende Sándor kilenc regény és egy elbeszéléskötet után jelentetett meg, az író eddigi legsikerültebb műve. A regény nagy időhatárokat fog át. s Kende egyforma biztonsággal mozog a múlt, a történelmi idők és a jelen ábrázolásában. (Biztonságosabban, mint például a családi kapcsolatok bemutatása terén.) A háború előtti pesti „művészvilág”, a „békebeli” nyüzsgés rajza kitűnő. Ugyancsak élményszerű a háborús események, a katonaélet és a katonaszökevény^sors ábrázolása. A legtöbb eredetiséget az emigráns- viszonyok bemutatásában talál az olvasó: Kende itt olyan magatartásformákat és emberi viszonylatokat tár föl, amelyeknek még nincs mintája, előzménye irodalmunkban. Kende mozaikszerűen, apró, villanásnyi képekből építkezik. Nem törekszik cselekményességre, a belső monológ-forma inkább az analízisre, a történések elemzésére ad módot. A drámai összeütközésekről, a nagyobb feszültségről is lemond, a konfliktust nem viszi el a robbanásig. Médi élete: egy hazugságra alapozott élet csődje. Ugyanakkor az író „megoldásként” megelégszik egy gyilkossági kísérlet sej tetősével, amit az olvasó morális-írói ítéletként mindenképp kevésnek érez. A változó nézőpont, a monológ-forma kitűnő lehetőséget ad az írónak a figurák belső ábrázolására. Alakjai így önmagukról mondhatnak ítéletet. Kende kedvelt témája a polgári élet, a széteső polgári család rajza, s ebben itt jut el a legmesszebb. Alakjai egy felbomló világ „hősei”, már az indulat is hiányzik belőlük, életük minden megnyilvánulása (például a szülők válása) egy visszafogott, lefojtott, fülledt szinten zajlik. A visszafogottságot néhol már túlzottnak érezzük. Azt szeretnénk, ha ezek az alakok valóságos drámai hősökké, árnyaltabb lelkivilágú figurákká válnának. Ehelyett a drámai „csúcspontoknál” írásjelek, indulatszók, puszta szóismétlések pótolják az árnyalt lélekrajzot. Érzelmi megnyilatkozásuk igen gyakran csak a két pólusra korlátozódik: rajongás és utálat, imádat és gyűlölet — ezek a szélsőséges érzések töltik el alakjait. A regényíró minden művében önmaga mélyebb és igazabb megismerésére törekszik. Ugyanakkor — sajátos ellentmondás — ezt csak a valóság és az élet egyre gazdagabb és mélyebb ismeretében érheti el. Kende Sándor hajlamos arra, hogy az életnek és a valóságnak valamiféle párlatát, sterilizált változatát ültesse át regényeibe. Ezzel az író önmagát is megfosztja attól, hogy személyisége jelen legyen és hasson a műben. A Furcsa lány eddigelé azért legjobb regénye Kendének, mert a könyv legjobb lapjain minden korábbi művénél közvetlenebbül van jelen az író személyisége, élményanyaga, életismerete, azaz maga a valóság. Hanga Miklós és Engel Bandi alakja mögött valóságos figurát sejtünk. A háborús események, a pesti ostrom, a katonaszökevény-pszichózis rajzát csak személyes élményekből meríthette. Bár Engel András római élete kitérésnek hat a cselekmény fővonalától, mégis ez a fejezet a regény egyik legsikerültebb részlete: láthatóan az író friss és személyes élményanyaga fölhasználásával íródott. 86
