Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám - TANULMÁNY - Gutter József: A korszerű szocialista műveltség struktúrájáról

dését tehát nem lehet szembeállítani. „A kulturált embernek feltétlenül ismernie kell Shakespearet, és Hemingwayt, Puskint és Picassot, Bachot és Soszta- kovicsot. Tolsztojt nem ismerni annyi, mint tájékozatlannak lenni Einstein elméletében. .. Azt természetesen nem kívánhatjuk, hogy ugyanúgy viszonyuljon valaki Majakovszkijhoz mint Petőfihez, hogy kit részesít előnyben az a személyes ízlés dolga. Lehet nem szeretni Dosztojevszkijt, de nem lehet őt egyáltalán nem ismerni.”1(i — írja Szokolov, szovjet filozófus.

Az általános műveltség egyes tartományainak áttekintése elvezet egy másik kérdéshez, nevezetesen ..határainak” problémájához, ahhoz, hogy az egyéni műveltség hogyan viszonyuljon az össztudáshoz. A felső határait nem kell, de nem. is lehet megszabni, mert ilyen valójában nincs. Egyes szakmák esetében ideiglenesen előfordulhat ugyan bizonyos ,,túltermelés”, de sohasem és semmilyen tekintetben nem lehet az ember elég okos. A dinamikus műveltség- eszmény lényege éppen a nyitottság, de a szocializmus fejlődését sem tudja kellően segíteni a művelődésben megrekedt ember.

Nem ilyen egyszerű azonban az általános műveltség alsó határainák kijelölése, annak megállapítása, mi az, amit a társadalom és az egyén szempontjából feltétlenül tudni kell. Ennek megválaszolása azért is bonyolult feladat, mert az alsó határ sem az egy szersmindenkorra .adott, hanem állandó mozgásban van. Ilyen határ azonban — ha nem is merev — mégis van. amelynek körvonalai a kultúrtársadalomban, az ember életében betöltött funkciójából kiindulva kell meghúzni.

Vállalva a leegyszerűsítés veszélyét, ezúttal csak arra a tényre hivatkozom, hogy az emberek a társadalomban különböző szociális funkciókat teljesítenek, amelyek meghatározott foglalkozásokhoz, a társadalom gazdasági, politikai és csoportstruktúrájához kapcsolódó szerepekben nyilvánulnak meg. Ezek a szerepek pl. munkás, párttag, férj, barát stb. bizonyos jogok és kötelességek ismeretét, a szerepeknek megfelelő tudást, bizonyos normák megtartását és érzések teszik szükségessé. Az ismeretek minimuma nélkül még a legegyszerűbb és legtömegesebb szociális szerepeinket sem tölthetjük be helyesen. Tulajdonképpen ezekhez a legegyszerűbb és legtömegesebb szerepekhez szükséges ismeretek, jártasságok és készségek szintjén rendeződik el az általános műveltség alsó határa,is. Az imént vázolt — többnyire a középiskola által nyújtott — általános műveltség alapjait foglalja magában, mindenekelőtt az életben való eligazodáshoz, a munkavégzéshez szükséges elemi ismereteket, gyakorlati és pszichikai készségeket, alapvető erkölcsi elveket és magatartási normákat, a marxista szemléletmód alapjait és a továbbfejlődés igényét.

Az általános műveltségnek ezt a szintjét az általános iskola adja, amelyet alapműveltségnek nevezünk. Az általános iskola az elemi ismereteken túl persze bevezeti a gyermekeket — esetenként felnőtteket — a szellemi kultúra legjelentősebb ágaiba: a matematika, a biológia, a fizika, a kémia, a földrajz, a magyar- és a világirodalom, a magyar- és a világtörténelem legfontosabb tényanyagának elsajátításába is, de nem lépi túl az alapműveltség, a mindenki számára kötelezően elsajátítandó tudás küszöbét. Jelentősége éppen a mindenki számára szervezett, elemeiben és hatásában egységes alapozó szerepében van.

Az általános műveltségnek tehát van egy olyan szintje is, amellyel mindenkinek rendelkeznie kell, amely nélkül senki sem vehet részt sikeresen a társadalmi életben és nem indulhat el a kultúra meghódítására.

Korunkban azonban az általános műveltség szerepe a társadalom minden területén oly gyorsan növekszik, hogy belátható időn belül már nem a mai

74