Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám - TANULMÁNY - Gutter József: A korszerű szocialista műveltség struktúrájáról
nak kibontakozása, és megerősödése. Számunkra pedig ez utóbbi a legfontosabb, a sokoldalú, gazdag, értelmes emberi élet megszervezése. Ezért érthető, hogy a korszerű műveltségben a társadalomtudományok is előtérbe kerültek. „... A társadalomtudományoknak a szocialista műveltség szempontjából elsősorban azért van nagy jelentősége, mert tárgyuk az ember”6 — írja Köpeczi Béla. Az általános műveltség keretében külön is kiemeljük a matematikai gondolkodásmód és a nyelvi kultúra szerepét. Ez nem a matematika, vagy a nyelv „belügye”, hanem olyan közügy, amely alapvetően a matematika és a nyelvi kommunikáció szerepének ugrásszerű növekedésével függ össze. Korunkban a legkülönbözőbb területeken (űrhajózás, elektronikus számítógépek, automaták, meteorológia, orvostudomány, programozás, közlekedés, társadalomtudományok és a pszichológia stb.) oly gyorsan terjed a matematikai módszerek alkalmazása, hogy ma már a tudományok és különböző tevékenységformák ,,matematizálódásáról” beszélnek. „Ebben a helyzetben már nem az az igény az egyeddel szemben, hogy az alapműveleteket és még néhány egyszerű matematikai eljárást végre tudjon hajtani és ezen felül egyszerűbb szakkifejezések ne legyenek egészen ismeretlenek számára: sokkal fontosabb mindenkinek, hogy elsajátítson egy matematikus magatartást, matematikai gondolkodásmódban való otthonosságot. Ugyanakkor természetesen világos az is, hogy egy ilyen magatartás alkalmasan válogatott ismeret- anyagon keresztül alakítható ki eredményesen. Ennek az ismeretanyagnak a mai szemléletnek megfelelő megvilágításban kell bemutatnia a matematikát; ugyanakkor meg kell teremtenie a megfelelő alapot arra, hogy más tudományokban is a kínálkozó mértékig felhasználható legyen.”7 A matematikai alapok és szemléletmód elsajátítása ugyanakkor azzal a haszonnal is jár, hogy megtanít a fegyelmezett, logikus gondolkodásra, ami az önálló gondolkodási készség alapvető követelménye. A nyelvi kultúra, sokoldalú szókincs és fejlett fogalmazási készség szerepét azért kell külön is hangsúlyoznunk, mert a nyelv, mindenekelőtt az anyanyelv megfelelő birtoklása minden ismeret befogadásának, a nevelés valamennyi területének alapja. Az oktatás nevelés egész folyamata a nyelvi interakciók keretében folyik, a nyelv segítségével adjuk tovább tapasztalatainkat, cseréljük ki gondolatainkat, valósítjuk meg társas kapcsolatainkat. A nyelv ugyanakkor a gondolkodás fejlesztésének is fontos eszköze. „Az emberi gondolkodás a nyelvhez van kötve: a nyelv művelése egyúttal a gondolkodás művelése; a nyelvi nevelés elválaszthatatlan a gondolkodásra neveléstől”8 — írja Szépe Gyula. Felhívja a figyelmet arra a fontos tényre is, hogy „a felhasznált nyelvi eszközrendszer a beszélő kulturális fejlettségének mindenkori hordozója; ez fejezi ki, jelzi a beszélő által birtokolt műveltségtartományokat; ez működik mintegy fokmérőként a beszélőnek a társadalom műveltségi szintjében elért helyével kapcsolatban (kiemelés tőlem — G. J.).”9 A nyelv alapos birtoklása feltétele annak, hogy a különböző fogalmak tartalmát ne zavarosan, hanem tisztán fogadjuk be és szabatosan, világosan tudjuk kifejezni gondolatainkat. „Még az sem elég, ha világos ,és igaz eszméink vannak. Közölnünk is kell őket, tehát szabatosan kell tudnunk kifejezni valamennyit. A szavak nem egyebek, mint eszméink ábrázoló jelei. Zavarosak az eszméink akkor, ha ezek a jelek is zavarosak, azaz, ha a szavak jelentését nem határoztuk meg kellő —• szabatossággal”10 — mondja Helvétius. Az általános műveltségnek az imént felvázolt elemei azt a benyomást 71
