Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám - TANULMÁNY - Gutter József: A korszerű szocialista műveltség struktúrájáról

kelthetik, mintha az egyszerűen csak a különböző speciális megismerési ágak — iskolában „tantárgyak” — anyagaiból paritásos alapon összeálló eklektikus keveréke volna. Erről szó sincs. Az általános műveltség bizonyos értelemben a korszerű műveltség mennyiségi oldala, de nem ,a különböző szakismeretek laza konglomerátuma, hanem új minőséget alkotó szintézise, olyan egységes egésszé szerveződött világkép, amely a természetre, társadalomra, emberre vonatkozó alapvető törvényszerűségek ismeretén és azok alkalmazni tudásán alapszik. Kéri Elemér szavaival: „A műveltség nem mechanikus összege a részeknek, hanem új minőséget alkotó szintézise: szemléletmód, világnézetbe komponált, történelmileg hatékony és ebben a hatékonyságban általános emberi funkcióval is rendelkező ismeret és magatartás, életmódban megtestesülő tudás.”11

A műveltség különböző elemei nem külön-külön funkcionálnak, hanem mint a részekből összeállt egész. Az anyagi termelésben pl. nemcsak a természettudományos, műszaki ismeretek jutnak szóhoz, hanem a társadalomtudo- nyi, esztétikai ismeretek és az erkölcsi tudat is Az emberre és az emberek közötti kapcsolatokra vonatkozó ismeretekben pedig a természettudományok is helyet kapnak. Ezért a műveltséget mint a különböző elemeinek kölcsönösen egymásra ható egységes, komplex rendszerét kell értelmezni.

A műveltség különböző részei belső egységének és együttes funkcionálásának alapját a világnézet képezi, mivel a részismeretek továbbgondolására késztet, s a természetre, a társadalomra és az emberi gondolkodásra vonatkozó legszélesebb összefüggések kereteibe elrendezi és szintetizálja a legkülönbözőbb ismereteinket. A világnézet a személyiség struktúrájának magva, ezen keresztül ítéli meg környezetének dolgait, ezért magatartását cselekvésének irányát is döntően befolyásolja. Egyedül a dialektikus materialista világnézet biztosítja a nagy összefüggések valósághű áttekintését és egyúttal cselekvést szervező, aktivitásra ösztönző erő is. Tehát nemcsak a műveltségünk különböző elemeit ötvözi egységes egésszé, hanem az egész műveltségünket ösz- sze is köti a gyakorlattal, lehetővé teszi, hogy egységbe fogjuk fel a tudást és a létet. Ezért a marxista világnézet a korszerű műveltséghez nem valami ..kívülről hozzáadott plusz”, hanem annak belső lényegéhez tartozó szerves része, csak ezzel együtt lehet egész és teljesítőképes. A korszerű műveltség minden szinten való kialakításában tehát arra kell törekednünk, hogy érvényesüljön tanítványainkban a dialektikus materializmus jellemalakító, magatartásformáló cselekvésirányító hatása, úgy hogy nemzetformáló hitté váljon, egyszerre legyen világlátás és meggyőződés, elkötelezettség és magatartás a szocializmus mai valóságához és fejlődő távlataihoz.

A világnézet a magatartás szabályozásában betöltött meghatározó szerepét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a polgári művelődéselméletek — köztük a hazaiak is — sem győzik hangoztatni — persze más előjellel •— annak fontosságát, hogy „minden tudásunk mögött ott legyen a matejizikai háttér”.1'1

Az egészről való áttekintés másik fontos eszköze a művészet, amelynek a korszerű műveltségben, s így a személyiség sokoldalú fejlődésében is sajátos és nélkülözhetetlen szerepe van. Szerepének sajátossága a művészet fejlődési és visszatükrözési sajátosságaiból fakad. Egyfelől abból, hogy mig a természettudomány fejlődésében pl. egy-egy jelentősebb felfedezés gyakran érvényteleníti, vagy legalábbis kérdőjeleket rak a korábbi ismeretekre és folytonosan korrigálják, pontosítják azokat, ,,. . . addig a művészetben ez a

12