Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - SZEMLE - Fábri Anna: Weöres Sándor: Psyché

talán az, hogy a bamiba lányka minden bizonnyal először találkozott az erőszak rettenetével, azzáTa világgal, amelyben felcseperedvén élni fog, P. pedig hamarosan visszatérhet a maga látszólag könnyelmű-kedélyes biedermeier világába.)

A csecsemőgyilkosság végrehajtásának megszervezése éppolyan beolajozott gondolati mechanizmus eredménye, mint a betyárok akasztása. És P., aki szenvedőként (bár részesként is) éli át az egyiket, meg kell, hogy sejtse a másikkal való azonosságot is. S ez meg is történik, a grófnő rövid ideig azonossá válik ia kiszolgáltatottakkal: ,az ő sorsukat éli.

Talán éppen ebben az időben mondja el szép beszédét a Gyermekgyilkos R. d. M. ügyében (Kölcsey úr, s gondolja ki a Vadászlak borzongtató-naiv történetét. A gyermekgyilkosságot sújtó halálbüntetés azonban Psychét el nem érheti, hiszen főispáni onklija irányított, szervezett mindent. De nyomorult kiszolgáltatottsága az, hogy elfogadni volt kénytelen a „rokoni gondoskodást”, teljes pontossággal megsejteti vele elkerült sorsát. Alma, amely talán élete végéig elkíséri, nem grófi ágyba való. Egy egyszerű, bűnös asszony látomása csupán:

„...azt álmodom: futok A hegyre, mind magasabbra, erdőn, vége nints, Nyomomban ismeretlenek, s én nem tudom Zsandárok-e, vagy követnek síró asszonyok.”

Hatalmas ellentétet képes összefogni Rsyahé életének ez az epizódig, & kisugárzása oly maradandó, hogy mindenein, a múló időn és a teljességgel megváltozott életkörülményeken is áthatol. Jelenléte még Plsyché utolsó munk áinak egyikében is kimutatható: Amikor, 1830-íban, Isdhiálban megszületik e vers, Psyché már Elise Freifrau von Zedlitz, saját pénzén (s a sánta Maxén) utazgató dáma és nem a hányatott komédiáslétet élő lenge-röpke kisasszony.

„Oliva tövek,

Szorgos csúnya fácskák. Mint ifjú 'parasztasszonyok. Elkínzottdk, göcsörtösek, Setét gondjaikat virágzók, Mindig terhesek, Lábszárukon arteriosis

Lüás kékes bogai,

Kezük ügyében sok gyerek. Ormótlan czipéllőjűek, Maszatoskötényűek,

Eleven áldozatok,

Már ifjan öregek.”

III.

A képzeletből szőtt XIX. századi költőnő különös pályája és életműve minde- demestül huszadik századi alkotás, amely irodalmi divatok és szokások, kizárólagossá rögzült megítélések és félreértések kusza szövedékét oldja fel, de talán elsősorban éppen az alkotó, a látszattal iboszorfcányos ügyességgel dolgozó Weöres költői pályájának hiányait és elfojtott, visszaszorított törekvéseit. Ezért nemcsak Psydhé nyilvánvalóan költői hitvallásnak szánt versei (Az.én Daemonom, Tarantella, Epigrammok, Tükör előtt, Egy könyvárushoz stb), de egész életműve, sőt, egész kitalált élete telítve van ars poetica- jeli egű mozzanatokkal, amelyek éppen közvetett önironikus ellentettségükkel jellemzik Weörest. Ez a közvetettség néhol még meg is fcettőződik, mint például Toldy. bírálatában. S ha sokszor úgy látjuk, hogy Weöres Fsyclhéfcént állástfoglal egy-egy kérdésiben, azonnal vitatja is ez állásfoglalások érvényét azáltal, hogy saját írói szerepére figyelmeztet. A Goncretumok avagy az Abstaactumok művészi előbbrevalóságáról folyó vitában Psyché némi malíciával bizonygatja Ungvárriémeti Tóth László feletti igazát, de nem lehet feledni vitájuk legjelentősebb aspektusát: U. T. L. valósá566