Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - SZEMLE - Fábri Anna: Weöres Sándor: Psyché

csikája és szorult (helyzetében pártfogója, Dessewffy József írt le Kazinczyhoz intézett levelében: „Nem válna-e a mostani ideális boldogság valóságos boldogsággá, ha minden, szíveik poetizáltatnának ? ”) A teljességre való törekvés természetes velejáróját. Hisz az iáiig tizenhétéves Psydhé még finnyásain fordul el tehetségtelenül litterátorkodó vőlegényétől, Terek István gróftól (akit a kaján írói képzelet Kazinczyné rokonául tesz meg): „Istvánomat rossz versei s esetlenségi miatt már nehezen tűiihetém.” S brutális (bosszúját rokokó versükében örökíti meg (A meg-lepett szeretők).

Psyché már első zsengéit tekintve ás öntudatos alkotó, ismeri a mesterség szabályait is, kedvvel és becsvággyal babrál a formával. Üj és új hangot, ritmust, rímelést hódít meg és alkalmaz. „Tsillagotska-gombotska” csakúgy előfordul nála, mint görögös-deákos versezetben társalkodó pásztorlánykák. Vagy az „Evett Ninon kövér tikot / Nekem tsak száraz hát jutott”-féle strófák nyers, csúfol- kodó, tisztán paraszti hangvétele és a már-már aranyjánosi módon szublimált népiesség:

„Burkolódik az ég nyomasztó felhőbe,

A sütő nyár múltán szúrós őszidőbe,

Villámzás, mennymoraj tép a levegőbe,

Vándornak pogátsát takarnak kendőbe,

Posta kotsi kürtői, néki-vág a sárnak Bennt vagyon levélem szerelmes Atyámnak ...

A Kazinczy diktálta irodalmi ízlés és magaviselet tartalmilag érintetlenül hagyja Psyché poétái alkatát. Nem véletlen, hogy Ungvárnémetihez dicsérő versezet szól, Psydhóhez csak a múzsának kijáró hódoló-kellemlkedés (Az én sugallóm) és a tanáros kioktatás (Musámhoz).

Már itt, Kazinczy köreiben, Tállyán, Mádon és Széphalmon egy idegen kö- telmeket nem vállaló, a maga útján járó, a maga örömére, és társasaga, családja és~barátaí mulattatására verselő, kínjaitól titkon sikoltozva megszabaduló költőnő’áll előttünk. Annak a dilettáns-amatőr művésznek képe, akit semmilyen személyes anyagi érdekeltség nem fűz a költészethez. Alki nagy nyomorúságában és elhagyatottságában (Kassán) kétkezi munkából és /rokoni kegyelemből tartja fenn magát, de eszébe sem jut, hogy költői-verselési tehetségét áruba bocsássa. Aki éppilyen magátólértendően hárítja el magától a nyilvánossággal kényszerűen együttjáró költői alkalmazkodás követelményét is. Törvényszerűen áll kívül az irodalmi divatokon és minden irodalmi mozgalmon. Képtelen a hasonulásra, de nagyon is képes a megértésre. (Amikor csak módjában áll pénzzel segíti az ország és a nemzeti költészet fontos ügyeit.)

Származása, életkörülményei, női mivolta biztosítják számára a művészi különállás lehetőségét, az amatőrlétet. A végletesség pedig, /amely életének szinte minden jelentős mozzanatát jellemzi, a legtriviáMsabb, legprózaiiibb élményeit is áthevíti, s megfogalmazásukat különös villódzással telíti — omatőrlétánek művészi hitelét és jogosultságát adja meg. Mert iá kor kissé avult divatja szerint költői álnevet viselő Lónyay grófnő különös, kalandos sorsa és származása révén képes arra, hogy az élet közönséges dolgain is megrendüljön, a közönségesben a nagyszerűt és borzongtatót, a nagyszerűben pedig a közönségest és komikust felfedezze. Megrendülése a legkülönfélébb formákat öltheti, de tudatosan vállalt amatőrségéből fakadóan a pátoszt messze elkerüli (a fiatal Vörösmarty dörgő hexametereinek korában!). A költői függetlenség az anyagiak, és a hírnév káp562