Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - SZEMLE - Fábri Anna: Weöres Sándor: Psyché
általa oly nagyra becsült ifjút „1805 olta nem látta”, stb.) Psyché hitelessége a legszélsőségesebb emberi lehetőségek megmutatásából, az ellentmondások törvényszerű voltának ábrázolásából fakad. S kiváltképpen mindabból, amiben ezek tükröződnek — azaz a versekből. A tükrözés megkettőzése természetszerűleg jár együtt artisztikus elemek jelenlétével, de a nyelvi és formai arahaizálás nem a hitelesség megteremtésére szolgál, inkább csak az illúzió felkeltésére. A velük való élés nem alkalmazkodásit követelő kötöttség, hanem éppen ellenkezőleg: a költői szabadság játékos-ironikus — mert bűbájosság segítette — megteremtése. Talán éppen annak öniromi- kus élismertetése, hogy a — legszigorúbb — formai kötöttségek vállalása nem kényszerű önkorlátozás, hanem éppen ellenkezőleg, oly széles körű lehetőségek birtoklása, amelyek a valóság legbonyolultabb viszonylatait is képesek átfogni és magúkon átsiuigároztatni: A versek összetartozásával, látszólag spontán módón való életművé rendeződésével nem csupán formai kötöttségeket vállalt magára Weöres, hanem egy mindinkább konkréttá váló emberi sors alakulását is végdg- éli. Fokozza a vállalkozás különösségét és ambivalenciáját, hogy a hősével való együttélést, együttlélegzést Weöres minden bizonnyal — legalábbis főbb vonásaiban — előre megtervezte és ezáltal Psyché életművének látszólag öntudatlan rendeződésében az utólagos értékelés szempontjai irányító szerephez jutattak. Mintha csak valamely különös csínyt szemlélnénk, oly meghökkentő ez az eljárás: egyszerre érvényesülnek az ál-irodalomtörténeti, ál-bölcseleti értékelés és az álspontán alkotás szempontjai. Természetesen egyik .valódiságában sincs okunk kételkedni, mihelyst kirajzolódik előttünk a majdnem 200 éves költőnő ro- mantákius-triviális, alakja mögött rejtőzködő XX. századi költő. Mert a Psyché- kötetben végbemenő ,, pót-én-ki vet ítés’’ (a megfogalmazás az 1969-ben közzétett Egyibegyűjtött írásokban található néhány Psyché-vers előtt áll), költőről lévén szó, szinte minden vonatkozásában ars poetica jellegű mozzanatot tartalmaz. Maga a folyamat, a póténkivetítés, már elnevezésében is larra utal, hogy 'bizonyos létező és kínzó (legalábbis időlegesen kínzó) negatívumok megszüntetésére alkalmas személyiség és világ megteremtésére irányul. Vagyis negatívumok, hiányok pozitívumokká, meglétté való változtatásáról van szó. Psyché jelleménél és sorsánál fogva a legkülönféléhb szélsőségeket egyesíti maigában és költészetében. Alakjában inam egyszerűen a nővé változás tökéletességét, az azonosulás csodáját kell keresnünk, hanem az ember,i szabadságnak valamely ironikus-patetikius megtestesítőjét, a természet és szellem, az anii- mália és az intellektus egyszerre való jelentkezését. A valósághoz, a dolgokhoz való közvetlen és természetes kapcsolat idegen manír és séma nélkül való megfogalmazását. A múlt századi költőnő verseiben megrajzolt tárgyak, emberek, események és érzelmek csak közvetett objektivitással rendelkeznek az ábrázoláshoz magához, mikéntjéhez, formájához képest. A forma pedig tárgyi vonatkozásában van elsődlegesein jelen a Psychó-könyvben: adalékként és hitelesítőként (minthogy maga is Weöres műve, nem pedig a nemlétező hölgyé a múlt század fordulójából), és éppen ezzel összefüggésben különös művészi önállóságra tesz szert. II. A születése és mentorai által a XVIII. századhoz kapcsolódó költőnő a poétái munkálkodásban csupán az emberi tevékenység egyik, kizárólagossá nem stilizált formáját látja. A teljességre való törekvés természetes velejáróját. (Önkéntelen nül is azokra a szavaikra kell gondolnunk, melyeket éppen az ő jóságos magybá561
