Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - SZEMLE - Laczkó András: Sipos Gyula: Szomjúság

gén. Sipos maga is írt kínai verset s hallgatta Visnu tanácsait (A három lépés, Kínai vers, Buddha). Ezekben a versekben az irodalmi hatás nyilvánvaló (gondoljunk csak Szabó Lőrinc verseire), de emellett az is, hogy Sipos egyénien közelített e témákhoz; Buddha szerepében példáiul a tagadás, az új, a holnap érdekében kimondott tagadás gondolata foglalkoztatta.

A céltudatosság és az adott körülmények tagadásának összekapcsolásánál legfőképp az volt a gondjia, milyen alapról történjék? Fiatalon többször kérdezte önmagától, miért, kiért dolgozik és válasza mindig az volt: másokért, akik a népet, a hazát testesítik meg. Az egyéni sors, a megélt tapasztalatok íratták vele húszévesen ezeket a sorokat:

s tudom már:

mi maradiunk örökkön örökké itt ,a ligetben, mert a miénk

a napsugár és nevetés úgy néha, ha munkaszünet van és a liget, a munka, gyerek: a jövő a mienk, testvéreim,

munkások s munkanélküliek.

(Liget)

(Nép, nemzet, történelem, forradalom) A pályakezdő versekben nemcsak gondolati ellentmondások, hanem formai monotonság (gyakori szóismétlés, alliterá- ció túlha jtása, elkoptatott szórímek) is észrevehetők. Sipos persze tágítani igyekezett formai eszköztárát, de korai verseiből nyilvánvalóvá vált, hogy a magyaros formákban mozog a legnagyobb biztonsággal. Azokban a költeményeiben is, amelyeknek politikai tartalma van, gyakran alkalmazza ezt a megoldást (Bujdosó dal, Illegalitásban, Március 19).

Amikor céltudatos cselekvésről írt, abban benne volt a politikai tett is. Sipos Gyula megismerte az olyan versek közlésének következményeiig mint a Liget. A dolgozók sorsának megváltoztatására irányuló ellenzéki tettei megfigyelést, majd esendőm yomozó-telepi fogságot eredményeztek. Megdöbbentő pontossággal írta le az ott töltött órákat, a félelemmel teli időt, amikor nincs „mértéke a jónak és a rossznak”. A vers nyolcadik részének ezt a sorát azért idéztem, mert megmutatja, hogy a költő saját és más emberek sorsát a Jó és Rossz különbségével ítélte meg. Hozzá kell tenni, hogy nem sokáig, mert a kinagyított és rnitizált erkölcsi kategóriák alkalmazhatatlanná váltak a félszabadulás utáni gyorsan változó életre (ami persze nem azt jelenti, hogy a versekben nem tértek vissza). A földosztás, a kollégiumszervezés 'gondjai hosszabb időre megakadályozták a versírást, 1953-ig alig néhány született.

Aztán a forradalmi idők, a fényes szellők élményei számos napi, aktuális problémával foglalkozó verset eredményeztek (Forradalmárok, Hadak útja, Törvény nélkül, A nagykanizsai állomáson, 1941 nyarán, Szóljatok bátran, Budai úr). Nép, nemzet, történelem, haza, forradalom gyakori szavai e korszak költeményeinek. E pályaszakasz egyik kiemelkedő verse a Magyarok. „ízlelem újra: magyar, magyarság... / Egy név, pár emlék, még mi maradt ránk?” — kezdte a költeményt. A múlthoz a teljes, a másokért élő és áldozatot is hozó emberi élet igazolásának gondolata vitte. Látszólag ugyan (az első részben) az foglalkoztatta, hogy mi a magyar szó tartalma, de az egész kompozíció középpontjában az a gondolat áll, hogy éndiemes-e az „egyetlen” életet odaadni azért, ami nincs még, „csak lehet”. Válasza Zrínyi, Bethlen Gábor, Rákóczi, Táncsics, Fe556