Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - SZEMLE - Laczkó András: Sipos Gyula: Szomjúság

tőfi példájával: igen. S ugyanakkor \az is (ami vitatható, mert a „jóság1” parttalan fogalmára helyezi a hangsúlyt), hogy a történelemből csak az fogadható él. ami jó a népnek, országnak, az „élő” forradalomnak, az embereknek. Mert Sipos szerint ez ad hitet a cselekvéshez:

Újuló világ, te növeszd hitünket: lehessünk emberek!

(Segítsetek!)

A költői magatartás folytonosságát a „hit” biztosítja, ami mérce volt számára a pályakezdéskor és ma ds az. Eibből következően mondhatni szükséges volt, hogy laimiikor olyasmit látott, tapasztalt, ami ezzel nem volt mérhető, akkor újra és újra felszínre került lírájában a szatirikus hang; a Fütyürészve ciklusok kis versei, melyek epigramma-szerűen gúnyolnak vagy dicsérnek:

Soha ennyi partizán nem őrizte még hazám, hősi szívvel, mint amennyi fényes ibilgeri-csázmában feszít Szeged piacán,

— persze, már a vész után.

(Álpartizánok)

(Szülőföldről) Sipos kimondottan kevésszer írt szülőföldjéről, de verseinek képi hátterében állandóan ott volt és van a somogyi táj, flóra és fauna. Egyik vallomásában így írt a hatásról: „Amikor ifjú házas koromban feleségemmel a francia Riviérán ültem, tavaszi estén, hátam mögött Éze szikláival, előttem a mélyben a keskeny partszegély, jobbról Cap-Ferrat pislákoló fényei és a láthatár széléig a tenger, mélyből lassan, káprázatos nagysággal emelkedőit ki a teldhold... Akkor azt mondtam feleségemnek: nézd, a hold Somogyhól kel föl.” Aztán egy nagy versiben összegződték a szülőföld élményei. Akkor, amikor negyven évesen újra „számvetést” készített, és .amikor ezZel összefüggésben újabb bő verstermés jelezte a harmadik pályaszakasz kezdetét (1962). Az Elégia egy somogyi vadkörtefához szép vallomás a szülőföldről és összegzése annak, hogyan gondolkodik Sipos életről, halálról. Hogy válóban nagy vers, csúcspont a költő pályáján, azt adatokkal, alkotóelemek sorravételével igazolni lehet. Az elégia motívumai számos megelőző versben szelepeitek. Az Egy-ágú időben az a fa jelenti az életet, amelydknék egyetlen ága van, az Őszi sütkérezésben az emlékek távolodása és az ősz hangulata konfrontált, a Szere lemben az élet szépségét éppen egyszeri volta adja, A senki fájaban az élet parancsának engedelmeskedő fa képe jelenik meg, ami ápolás, vigyázás nélkül újra s újra virágba borul. Ezek az elemek az élet „teljessége” által egybefogva szerepelnek az elégiában. Azt, hogy szép bizonyítsa a vers:

Nőnek még fák meg erdők, tölgyek, platánok, hársak, nékem már ez marad meg örökre óriásnak, ez a vadkörtefa, a félig lamlbjavesztett, jaj, nékem ez a legszebb, mégiscsak ez a legszebb.

(Mesterséges csomó) A könyvválogatás harminc év versterméséből (1939—1969). A korábbi kötetek anyaga határozta meg összeállítását. Mégis, ez a keresztmet557