Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Kuntár Lajos: Pável Ágoston diákévei

A létesülő, öt év múlva feltehetően, elkészülő új múzeumnak tehát látszólag szánté eleve adott a gyűjtési és kutatási profilja. Ez persze nem ennyire egyszerű. A gyűjtéskor — eltekintve a múzeum egy további igen fontos, folyamatos és ezúttal nem érintett feladatától, a Vás megyei és a zsennyei művészet gyűjtésétől — valóban világosan koncentrálódik a húszas-harmincas évek magyarországi szocialista irányzatára. De alapos elemzésnek kell még előkészítenie a további munkát, annak tervezését, hogy ia magas igényű alapgyűjtemény mely pontokon és mivel egészíthető ki, miközben megszerveződhet a feldolgozás módja, és körvonalazódhat a további kutatás, összhangban a társintézmények kapcsolódó munkájával, s folytatva a már megkezdett tudománytörténeti analíziseket. És ismét hangsúlyozandó a szombathelyi képtár rendkívüli helyzetéből adódó előny és felelősség, az a lehetőség, hogy együtt és helyen vizsgálható a képalkotás és a szóbeli fogalomrögzítés. Hiszen a nagyfokú gondolati érzékenység és a látásmódbeli affinitás kölcsönös feltételezettségének további kutatása is mind újabb adalékokkal szolgálhat a marxista esztétikai gondolkodás hazad történetéhez, többek között a realizmus-koncepciónak egy különös feszültségű történeti szituációiban született, képzőművészetre alkalmazott kifejtéséhez.

Dési Hulber István, mint írta, sohasem elégedett meg művészként azzal, hogy mi „a szakma soron következő lépése”. Saját alkotói tapasztalatai nyomán mindig azt kereste, hogy mi a valóság, hiszen a felkészült művész csakis a valóságból merítve, munkáját azzal konfrontálóvá léphet tovább és juthat el a kísérleten túl a megoldásiig. Dési Huber a Horthy-Magyaronszág proletárművészének az életét élte, ahol a szüntelen védekező készenlét sohasem gyöngítette, hanem — akárcsak Derkovits pályáján — folytonosan növelte a vágyat a miinél nagyobb teljesség, a minél tisztább emberi harmónia, a cselekvés tudatából születő összhang képi megteremtésére. S az a művész, akinek 1928-as Negyedik rendje szinte nyitányként hirdette meg az új módon felfogott osztályművészetet, követelve, hogy erre a művészetre odafigyeljenek, az a művész, aki az önmagát meg nem adó munkástípust alkotta meg a Guberáló murnkás- nyomor-monumentumában, a racionálisan épített líráig jutott el a Budakeszi vörös kéményben s a harmónia iránti nosztalgikus vágyát szólaltatta meg a negyvenes évek elejének leánycsoportjaiban. Így 'tartozik oeuvre-je a ritka munkásságok közé, amelyek nyernek azzal, hogy képi megoldásaikat a verbális fogalmazással összevethetjük. S mindez a jövőben a két világháború közötti magyarországi szocialista művészetet gyűjtő, erre az irányzatra specializálódó múzeumunk gyűjteményében válik hozzáférhetővé; így válhat a létesülő szombathelyi képtár eszmei-művészeti kutatóhellyé is.

536