Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Kuntár Lajos: Pável Ágoston diákévei

A létesülő, öt év múlva feltehetően, elkészülő új múzeumnak tehát látszó­lag szánté eleve adott a gyűjtési és kutatási profilja. Ez persze nem ennyire egyszerű. A gyűjtéskor — eltekintve a múzeum egy további igen fontos, folya­matos és ezúttal nem érintett feladatától, a Vás megyei és a zsennyei művészet gyűjtésétől — valóban világosan koncentrálódik a húszas-harmincas évek ma­gyarországi szocialista irányzatára. De alapos elemzésnek kell még előkészítenie a további munkát, annak tervezését, hogy ia magas igényű alapgyűjtemény mely pontokon és mivel egészíthető ki, miközben megszerveződhet a feldolgozás módja, és körvonalazódhat a további kutatás, összhangban a társintézmények kapcsolódó munkájával, s folytatva a már megkezdett tudománytörténeti ana­líziseket. És ismét hangsúlyozandó a szombathelyi képtár rendkívüli helyzeté­ből adódó előny és felelősség, az a lehetőség, hogy együtt és helyen vizsgálható a képalkotás és a szóbeli fogalomrögzítés. Hiszen a nagyfokú gondolati érzé­kenység és a látásmódbeli affinitás kölcsönös feltételezettségének további ku­tatása is mind újabb adalékokkal szolgálhat a marxista esztétikai gondolkodás hazad történetéhez, többek között a realizmus-koncepciónak egy különös fe­szültségű történeti szituációiban született, képzőművészetre alkalmazott kifej­téséhez. Dési Hulber István, mint írta, sohasem elégedett meg művészként azzal, hogy mi „a szakma soron következő lépése”. Saját alkotói tapasztalatai nyomán mindig azt kereste, hogy mi a valóság, hiszen a felkészült művész csakis a va­lóságból merítve, munkáját azzal konfrontálóvá léphet tovább és juthat el a kísérleten túl a megoldásiig. Dési Huber a Horthy-Magyaronszág proletármű­vészének az életét élte, ahol a szüntelen védekező készenlét sohasem gyöngí­tette, hanem — akárcsak Derkovits pályáján — folytonosan növelte a vágyat a miinél nagyobb teljesség, a minél tisztább emberi harmónia, a cselekvés tuda­tából születő összhang képi megteremtésére. S az a művész, akinek 1928-as Negyedik rendje szinte nyitányként hirdette meg az új módon felfogott osz­tályművészetet, követelve, hogy erre a művészetre odafigyeljenek, az a művész, aki az önmagát meg nem adó munkástípust alkotta meg a Guberáló murnkás- nyomor-monumentumában, a racionálisan épített líráig jutott el a Budakeszi vörös kéményben s a harmónia iránti nosztalgikus vágyát szólaltatta meg a negyvenes évek elejének leánycsoportjaiban. Így 'tartozik oeuvre-je a ritka munkásságok közé, amelyek nyernek azzal, hogy képi megoldásaikat a verbális fogalmazással összevethetjük. S mindez a jövőben a két világháború közötti magyarországi szocialista művészetet gyűjtő, erre az irányzatra specializálódó múzeumunk gyűjteményében válik hozzáférhetővé; így válhat a létesülő szom­bathelyi képtár eszmei-művészeti kutatóhellyé is. 536

Next

/
Thumbnails
Contents