Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Kuntár Lajos: Pável Ágoston diákévei
FRANK JANOS A szombathelyi biennálé JOBB VOLT-E A MOSTANI? Veszélyes játék biennélé-sorozatót rendezni: a kiállítók legfőbb ellenlábasa a saját maguk két év előtti énje, teljesítménye; és sok — bár önmagában kiváló — tárlat járt már pórul, ha mindössze annyit tudott nyújtani mint a megelőző bemutató. Az öszehasonlítás kivédhetetlen előítéleteket kelt. A szombathelyi Savaria Múzeumban rendezett IV. Fal- és Tértextil Bien- nálé azonban jobb volt, mint a III—dik. Ezt a tételt nem a bírálati liturgia kötelező udvariassága mondatja velem. Dicséretemet árnyaltabban így mondanám: a kiállítás jó, mert az oly számos kiemelkedő alkotás „viszi” a tárlatot, a jó művek arányukkal, és főleg súlyukkal mintegy elfedik a gyengébbeket, ők adják a domináns hangot. A textiltervező iparművészek szemlátomást győzik az iramot, lépést tartanak e művészeti ág rohamos fejlődésével, sőt, talán ki sem bírnák ők a szüntelen megújhodás, az állandó mozgás nélkül. A magyar textilművészet nem állóvíz. Az új kiváló eredmények indítékai közt természetesen első a művészek tehetsége, szellemi mozgékonyságuk és — ez is a művészethez tartozik — aktivitásuk. Irányt ad, szervezeti alapot, formát a szombathelyi biennálék intézménye, a Savaria Múzeum mintegy Osvát Ernő-i szerepe, tiszte. Persze nem a biennálé a magyar textil egyetlen fóruma: vele párhuzamosan — tulajdonképpen kölcsönhatásban is — az utóbbi években szaporodtak az egyéni és a csoportos textilkiállítások, idehaza Budapesten és vidéken, de szívesen viszik küllőidre is ezeknek a művészeknek a kollekcióit Keletre, Nyugatra, sőt már a harmadik világba is. Közvetlen impulzust kapott ez a biennálé a velemi műhelytől, továbbá az 1975-ben huszáros fürgeséggel megszervezett szombathelyi Miniatűr Textilkiállítástól. Gyanakodtam ugyan, hogy túl rövid talán a mini óta eltelt időszak, hála Istennek tévedtem, a feladatok tömege mégcsak animálta is ezeket a művészeteket. Tavaly a textil tervezők népes küldöttsége utazott a Lodzi Triennáléra — magam is velük mentem —, nyilvánvalóan hatottak rájuk a legjobb darabok, rájöhettek, hogy a kárpit, a térlextil — ez sajnos anyagi kérdés is — méretei megnőttek, de, úgy hiszem, a legtöbbet a triennálé hibáiból tanultak a magyarok. Ott tudniillik — éppen fordítva, mint Szombathelyen — a gyengébb munkák tömege nyomta el a remekműveket. Egy kiállításon a néző, a laikus, a műbarát, a kritikus számára, azt hiszem a legizgalmasabb, mindig az új. Mi adta meg az idén a szombathelyi biennálé új hangját? HARgÁNYSÁG, IRÓNIA A textil — mint design — a könnyűiparhoz tartozik, a textiltervezés azonban egyáltalán nem könnyűzene. A korábbi textilbiennálék finomságokra sokat adó, méltóságteljes, szonórikus hangja helyett itt, most acélosabb csengéseket hal537
