Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Kuntár Lajos: Pável Ágoston diákévei

a Kórusig másfél évtizednyi történelmiét fog ált, minduntalan konfrontálva a képet és írást, a vizuálisan és fogalmilag befogadható alkotómunkát. S a kon­frontáció, amire eddig és jelenleg Désá Huber Istvánmé emlékmúzeum-lakása ed módot, a további nemzedékek számára a szombathelyi múzeumban lehet­séges, kiegészülve a még megszerezhető és megszerzendő alkotásokkal és do­kumentumokkal , amelyek sok, ma még nyitott kérdés megválaszolását segít­hetik élő. Dési Huber István: Szól a sziréna (Óbudai gyárrészlet) íMert sok a kérdeznivaló. Többek között az, hogyan lehetséges, hogy 1927— 1928-ban határozott fehemdlülés tapasztalható szocialista tendenciájú képzőmű­vészetünkben, holott ezt nem magyarázza eseanénytörténetáleg maga a munkás- mozgalom ; mi lehetne a közelebbi, törtónefi-ifiilológiai magyarázata annak, hogy 1933 körül többféle változatban is megjelenik a munkás-paraszt szövetség té­mája (elsőként Dési Hubernél); mi a lényege a szubjektív művész-küzdelemnek, amely a napi agitáción túlnövő osztályművészetet igényli (mint Dési Huber pá­lyája); hogyan változik a tematákia és a stílus a harmincas évek második felé­től, amikor a nemzetközi és hazai munkásmozgalom az antifasiszta népfront­politika segítésére koncentrál stb. Mindennek kutatására Dési Huber munkás­sága is módot ad. Művészetében, életében elválaszthatatlan a festő érzékenysége a pártos ember készenlététől, iaz egyéni felelősség a tudatosan vállalt kollektív felelősségtől. S a folyamatban levő kutatás is 'bizonyítja, mennyire szerteágazó, egyéni sorsok érzékeny szálaival átfoinódott a művészettörténetnek ez a szaka­sza, a majdani mártír-művészek küszködése a mesterséggel és a megoldással, a szüntelen viták a művészet mikéntjének és minőségének az értelmezése körül. 535

Next

/
Thumbnails
Contents