Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - MŰELEMZÉS - Laczkó András: "Ballada a szekeresről"
Segíthetne? A látszólag naiv kérdésre közismert a válasz; a történelmi tények, hogy az összeesküvésbe keveredett Jarnus nem. volt hajlandó kegyelmet kánná a királytól, inkább menekült s eközben kiújult ia tüdőbaja, ami kioltotta életét. De, a kérdés csak addig naiv, ameddig konkrétan iá szekér gyorsítására értjük, ha viszont Simon szándékának megfelelően nem ragaszkodunk szigorúan az időhatárokhoz, nyilvánvaló lesz; ia segítség a továbbélés — az utóélet — vonatkozásában nagyon is aktuális. A „csak” biztató értelmét a vers műfaja is megerősíti; azzal, hogy a szerzőnek — elvileg — kívül kell maradnia a történeten. Itt a ballíadaírás lehetséges útjai közül Simon azt választotta, amelyik visszautal a históriás énekszerzésre, a spiellmainnok által előadott epikus versiekre. Az ilyen balladák — melyek 'népköltészetünkben is gyakoriak, gondoljunk a Szilágyi és Hajmási, Kádár Kata, Szőcs Marosa címűekne — meaitatív előadásiúiak. Az élőbeszéd hanglejtéséhez,közelálló ritmus Simon versében is észrevehető. Nem annyira a rubaito- szerű zeneiségben, hiszen az egyes szakaszok sorfaja megegyező, s az ütemek csaknem lazonos pontossággal váltakoznak, inkább úgynevezett kiszótlásokkal jelentkezik az élőbeszéd hatása: „Ni, megint egy költő!” A „ni” a beszédben valakire való élénk rámurbatás, figyeiemfellkellités szavaként szerepel, itt viszont inkább leereszkedő megszólítás az értelme, amit a következő mondatban előforduló „szegény” megerősít. A „csak”, „ni”, „ám”, „bizony” szavak igazolják egyfelől, hagy a Ballada a szekeresről a vásári népénekesek előadásmódját viszi tovább, másfelől pedig azt, hogy — az előzőekből is következően — iroda- lomtönténetileg van kapcsolata Arany János A kép-mutogató című művével. A XIX. századi költő így kezdte balladáját: Debreceni sokadálom! Nézz e képre, halld meg dalom: Szomorú történet esett, — Kin sok jámbor szív megesett — E szomorú időben, Arrul szerzek ez új verset Ebben az esztendőben. Első pillantásra alig található hasonlóság a Ballada a szekeresről Simon-verssel. De a szerkesztést, az eszközöket nézve, van egyezés. Arany János remekében a szerkezet alapja, képek sora, (amit a történés fűz egységes egésszé. Simonnál a versépítés ugyanilyen költői logika szerint történt; művének egyes részeiben egy vagy több elkiülöníthető kép van. Nála a szekér a fundamentum, de jellemző, hogy ez sincs resztetekig megrajzolva, csupán néhány jelzővel körvonalazva. Sómon István korábbi versiéiben realista, részletező, vonalakkal körülhatárolt a látvány. Kontúrok fijtrt is észrevehetők, leporelló-szerűen következnek egymás után, s az elemek egymásra csúsztatva az olvasó munkájával látható a teljes kép, illetve az egyfbefűző gondolat. E párhuzam erőltetésének szándéka nélkül utalok még arra, hogy a kezdés mindkét műnél megszólító jellegű. Továbbá, a sorfaj magyaros felező nyolcas (Aranynál hetessel váltogatva). Persze a megszólítás minősége eltérő; A kép-mutogatóIban figyelemfelkeltő, Simon 'balladájában pedig — mint szó volt róla — biztató. Szembetűnő még, hogy Arany „énekes históriája” mögött konkrét élmény, ihletet adó tapasztalás volt; a végighallgatott szomorú ének. Sómon István versénél ilyen közvetlen inspirációt adó esemény nincs. Pontosabban, a Ballada a szekeresről 515
