Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - MŰELEMZÉS - Laczkó András: "Ballada a szekeresről"
A folyónál még megitat s fuvart keres talán újra; meglelve a keskeny hidat, átporoszkál Dunántúlra. Abda táján a saroglya zápjai között elkékült két lábát hátralógatva már megint egy új vendég ült. Milyen átok vagy fura sors, nyögte később a fuvaros, hogy szekerével zörögve elvitte őt is örökre __ B izony a két szekéroldal közé ki mindenki fért be! „Mi könyvben bár egy-két oldal, lehetséges, hogy megérte?” — töprengett a szekeres. — „De mindent föltenni egy lapra?” Ez már nem fért a fejébe. Fejszét tett a kerekekre, a lovait meg eladta. Ha iaz 1972-es keltezés nem lenne a vers laüarfcti, az első sorok, akkor .sem hagynának kétséget afelől, hogy a ballada megírásához az inspirációt a Jamus Fan- nomius-évfoirduló adta. Az ötszáz év előtti poétára gotndoláis eredménye több lett egyszerű emlékezésnél; a magyar kölítősorts vizsgálatává tágult. Emlékezés régi poétákra című (1957) verse szerepjátszás eszközével nézett vissza élődéire: „Jó volna a régi csavargó / költők módján / dúdolni a világ kanyargó / országútiján, / kitűzve pár páros vadfszegfű / lógna a lanton, / s kazal volna, ahol jókedvű / fejem lehajtom.” Később az Örök körben tdmű (1962) szonettiteMus’ban már kevesebb vígsággal, több realitással szólt élődéiről, jól tudva: „könnyen ma sem buggyan föl a szép szó.” Ugyanitt a tőlük kapott — a múltból jelenig ható — biztatás ténye s az időbeli előrehaladás fontos motívummá alakult; a kör (majd kerék) az állandó újrakezdés (mozgás) szimbóluma. Ezért kellett a Ballada a szekeresről fuvarosának végül is összetörnie a kerekeket, hogy ne ismétlődhessenek a múltbeli tragikus sorsok. A ballada folyóiratbeli megjelenése után bekerült először az Örök körben című (1973) válogatott versgyűjteménybe. Az időrenden alapuló könyvben a Száz iramló nyári sor és a Pörgő keréken fogta közre. Az előbbiben a koosii élet- s időmérő, az utóbbiban a kerék az „elölről kezdhetem” reményét testesíti meg. S ia balladában? Mindkettőt és még többet; az ötszáz évnyi históriai Időt meg a költősonsbk értelmét. A Ballada a szekeresről kerekei Medve-várba és onnan (tovább) indulnak. Nyelvtani rendszer szerint a „csak”, amivel Simon verse kezdődik, határozószó. Számos jelentése közül a költő itt óhajt megfogalmazó értelemben használta; az „elérni” igenév cselekvési valószínűségének nyomatékosítására. Ügy is mondhatnánk, hogy biztatásra. Mintha a sors beteljesedését már ismerő és kívüliről néző késői utód biztatása — idő és térhatárokon át — segíthetne a „nyikorgó, rossz szekér” haladásának gyorsításában. 514
