Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - TANULMÁNY - Hekli József: Viktor Rozov

drámaíróra. Az sem közömbös — Roeovmak a legkevésbé —■, (hogy több, darabjának színpadi sikerét éppen nekik köszönheti.

Viktor Rozov 1913-iban született Janoszűlaviban. Már (korán megmutatkozott a színpad iránti vomzalfcnla, hiszen tázenhatéves korában tagja lett a miumlkásifjú- ság szónköréniek. Az 1930-as évek legelején viszont már a kosztromai Tyuz-tban, az Ifjú Nézők Színházában tevékenykedett, sőt írt néhány csikorgó verset s pár jelentéktelen jelenetecskét is. A színház izgalmas légköre egyre jobban megszédítette a fiatal Rozovot, s gondolt egy merészet és nagyot és színészi ambícióitól feltüzelve Moszkvába utazott. 1934-ben beiratkozott a fővárosi Forradalmi Színház mellett működő színész-stúdióba, s négy évi szorgalmas munka után színészdiplomát kapott. Ezután különböző színházakban játszott, aztán a háború őt is a frontra szólította, de párthónapos katonáskodás ultán súlyosan megsebesült, s már nem térhetett vissza a harcmezőre. A háború után egy rövid ideig „mozgó-színházzal” járta az országot, majd egészen váraitlanul 1949-ben egy színmű vél, Az ő banátai-val jelentkezett. A darab a moszkvai Központi Gyeimekszínlházban nem várt nagy isiikért aratott. Bár Az ő barátai eléggé kidolgozatlan és gyengécske mű volt, de az akkori sablonos, semaltikus darabokhoz mérten valami frissebb szellemeit árasztott. Az 1949-es év kétszeresen is nevezetes lett Rozov számára, a sikeres írói debütáláson túl, felvették laz Irodalmi Intézet hallgatód sorába. 1952-ben már második oklevelét szerezte, s megírta újabb művét — egyúttal a diplomamunkát — Az élet egy lapjá-t. Bizonyos fejlődés, továbblépés már megfigyelhető a második színművében, bár az egysíkúság, a nehezen hihető álkonjffliktusok, a deklaratív szólamok, a kelő motiváció nélküli gondólateo- rok az első darabbal rokonítják. Egyik kedvenc témáját, a fiatal hősök útkeresését, még nem tudta kaLlő mélységben kibonltani. A mű — amliimt Az ő barátai is — lényegében ifjúkori ujjgyakorlat.

Rozov harmadik színpadi műve a Felnőnek a gyerekek (1954) (az úgynevezett „új hullám” egyik pregnáns előhírnöke lett, mivel a darab a maga mondanivalójával mintegy „megelőzte” az életet. A mű sikere végül is abban gyökeredzett, hogy Rozov nem egy tendenciát, nem egy elméletet akart igazolni, hanem vígjátélkában felmutatta magát az életet, annak lüktetését, akkori valós gondjaival és örömeivel minden csiszolgatás és szépítgetés nélkül.

A Felnőnek a gyerekek fő témája a „rövidnadrágosoknak” az önálló élet küszöbére érkezése és a hogyan tovább-ja. Andrej Averim, a frissen érettségizett fiatalember minden szülői ügyeskedés ellenére sem iratkozik be az egyetemre, hanem unokatestvérével, Aiekszejjél a távoli Szibériába utazik. Ez az első igazán önálló lépése az életben. Az író Andrejben, kedvenc lázadó hősében meg tudta mintázni a kedves semmirekellőt éppúgy, minit a maga erejében hívő és akanatosan önállóvá serdülő fiatalembert, egyszóval az új nemzedék pszichológiai arculatát. Rozov az ifjú Averin szájába adja a sokat ismételt szavakat: „Hát az a legfontosabb a világom, hogy mi leszek? Hogy milyen leszek — az a legfontosabb!” A darab végén nincs teljes feloldás. Feszültség marad a levegőben. Ez is jellegzetes rozovi vonás, amelyet az író Csehovtól tanult.

Az író egyetlen olyan darabja, amely kimondottam a háborúról szol a Halhatatlanok (1956). A mű pszichológiai dráma az ember féktősségóről a világ dolgaiban és szűkebb környezetében. A dráma története — a Borozgyin család hősies helytállása a háború szörnyű éveiben és Veronika buktatókkal teli keserves életének lassú újrabanitakozása — (bizonyára eléggé ismert sokak számára, hiszen a Halhatatlanok igényes filmváltozatát, az 1957-es cannes-i filmfeszti- válon magydíjjial kitüntetett Szálltnak a darvak-at a magyar nézők is megcsodál-* hatták.

504