Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - TANULMÁNY - Rónay László: Kosztolányi Ady-pamfletje és következményei

rint, még hét évvel az ügy után is haraggal gondol Kosztolányiira: . emberileg nagyon sajnálom, bár nekem sohase volt esetem, megvallom, még íróállag sem, (...) & épp a múltkor bosszankodtam megint rajta Adyt olvasván, hogy ez mert revíziót csinálni Adymálí..Pediig egyvalamiben azért igaza volt Kosztolányinak, s ezt emeli ki a Korunkban megjelent cikkében Komlós Aladár: a naigy felzúdulás is bizonyította, hogy Adyiból valóiban 'divat lett, s hogy sokan csapódtak táborába olyanok, akiknek nem lett volna ott a helyűik. Különben a „vita” még egyszer felldhban majd, immár Fenyő Miksa és Illyés Gyula között, egy még szomorúbb történelmi időszakiban, 1941-ben. Illyés, aki sajtó alá rendezte Kosztolányi írásait, ia Kortársak 'bevezetésében kifejtette azt a véleményét, hogy iaz csalk a bírálat ,,emelkedettségét” akarta őrizni A ToZZ-beli vitairatában. Erre válaszolt Fenyő Ady, Tisza és Kosztolányi című írásában, melyre Illyés Gyula hasonló címmel viszontválaszéit. Néha nézeteivel ebben ia kérdésiben alighanem lehetetlen egyetértenünk, amit elmond, az sokat megmagyaráz Kosztolányi fellépésének okaiból is, s nyilvánvalóvá teszi, hogy Kosztolányi nemcsak a maga nevében látta elérkezettnek a revízió megkezdését. „Adyt, a költőt, számomra már klasszikust elsősorban az esztétika, a költészet szempontjából nézem — írja Illyés. Azért ismerem el utólag is Kosztolányi jogát a bírálatra. S ezért engedtem meg magamnak a kifogásolt mondatot, melyet fenntartok. Hiszem, hogy épp a kellő bírálat emeli fel a költőket az olcsó népszerűségből a klasszikusok magaslatára. Ady népszerűsége Kosztolányi pamfletjé- nek idején olcsó volt. Állítom, hogy a népszerűség nem a költő igazi értékeinek szóit. Az egymást érő matinék és estek .tömegei, a Tengerpart, alkony... hallgatása közben igazában a kabaré-versek érzelmeit borzongatták végig büntele- nül magukon. Mások mint váteszt és alibit ünnepelték, ami azt jelenti, ha ellenkező előjelű vátesz és alibi lett volna, akkor gyalázzák. Ma már tudjuk, hogy nem volt vátesz, nevezetes alibi igéi a nyilas hírlapok homlokán díszelegnek. Ennek ellenére is költő. Sokak szemében most 'azért oly istenítésre méltó költő, mert magyar, a világ teremtése óta a legmagyarabb. Sajnos, ez sem ismérve költészetének, s ha megmondom itt, hogy én sem képzeletét, a tengerre, sziklára, vitorlára, skóciai félhomályra járót sem jellemét, az érzékiségével-kérkedőt, a maga-fitogtatót, az isten-keresőt nem érzem azonosnak népünk tuljadonságai- val, vagyis magyarnak, csak azért mondom, hogy hozzátehessem: ennek ellenére is nagy költőnek tartom.”

Ahogy Kosztolányit egyéb okok mellett a „bugaci fajvédők” ingerelték Ady- revízióra, ugyanúgy Illyés Gyulának is a nyilas lapok homlokán díszelgő Ady- jelszavak adtak alkalmat, hogy tompítva ugyan, de megismételje Kosztolányi érveit, egyetértve azzal is, hogy Ady rengeteg rossz verset írt. Persze annak a kérdésnek boncolgatása, vajon Illyés nemzet- és népszemlélete teljes-e így, messzire vezetne, s nem. is illik a Kosztolányiról rajzolt képbe. Annyi azonban valószínűnek látszik, hogy Kosztolányi valamelyest egy irodalmi közhangulatnak is kifejezője volt Az írástudatlanok árulásával, s nemcsak a maga legszemélyesebb esztétikai fenntartásait s ellenszenvét fejezte ki.

Kosztolányi a Nyugatban 1929. október 1-én megjelent Marcus Aureliusseztal szeretne pontot tenni magában az Ady-probléma végére. Ebben még egyszer megfogalmazza azt az ars poeticáját, mely kezdettől jellemezte költői magatartását, s ami oly messze távolította el minden váteszi gesztustól (Adytól is ez taszította, mert helytelenül úgy érezte, hogy ez csak szere, s nem vette észre a népért szóló küldetését és felelősségét):

491