Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - TANULMÁNY - G. Komoróczy Emőke: A "kollektív individuum" emberi vonásairól: a "szociális ember" belső arculatáról

tanulmány

G. KOMORÖCZY EMŐKE

A „kollektív individuum” emberi vonásairól; a „szociális ember” belső arculatáról*

I. rész

(KASSÁK LAJOS KÖLTÉSZETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT; EMBER ÉS VILÁG KAPCSOLATÁNAK KIEGYENSŰLYOZÓDÁSA AZ UTOLSÓ ÉVTIZED VERSEIBEN)

A Kassák-i életmű egyik legvitatottabb része a két világháború közötti időszak költői termése. Pedig magukat a műveket olvasva az élettényekkel viaskodó, azokat világnézeti alapról rendezni tudó, s így a „körülmények hatalmán” felülkerekedő ember arculatának körvonalait tapinthatjuk ki; a valóság megismerve — meghaladásának lépésről lépésre lehetünk szemtanúi. Kibontakozik előttünk az a folyamat, ahogyan az egyén dialektikus materialista elemző gondolkodásmód segítségével fokozatosan túllép a kor különböző részleges álláspontjain, s így képessé válik az ember és világ lehetséges harmóniájának gondolati helyreállítására, s e megteremtett belső totalitás művészi kivetítésére. Az így megszületett műalkotások mozgósító ereje épp abban van, hogy a partikuláris, a részlegességnek magát megadó embert a nembeliség szféráiba emeli; s ezáltal változásra készteti, elültetve benne az igényt, a vágyat önmaga s világla tudatos alakítására. Így kiszakítja a reménytelenség és kiszolgáltatottság közérzetéből, ösztönzi arra, hogy mindenkor törekedjen a valóság tényeinek megértésére, a belső rejtett összefüggések, folyamatok törvényszerűségeinek felismerésére, irányítására. Minden nagy művészet humanizáló küldetésének lényegében ez az alapja: az ember — s áttételesen a világ formálása a szubjektum erőinek mozgósításával. A totalitás élménye katartilbus hatással van a műél- vezőre: pszichikai energiáit közvetlenül mozgásba hozva egy olyan folyamatot indít el benne, amely őt is a benső harmónia — a teljesség — állapotának megvalósítására ösztönzi.

Lényegében erre törekedett Brecht a maga emberformáló drámai kon* Kandidátusi értekezés tézisei

467