Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: A vállalat lánya

„Ez a mimika mégsem a rózsaszín leányszobák álma. Vagy az?” „Látszik, hogy nem dolgozik gyárban. Tudja mi ez? Egy kóceráj. Olyan gépeket hoztak, amit Pesten kiselejteztek. Toldozzák, toldozzák. Nincs olyan nap, hogy műszaki hiba miatt meg ne állnánk. Becsaptak a fizetéssel. Becsaptak a két műszakkal. Becsaptak a továbbtanulással. Minden második héten vasárnap reggel hatkor hagyjuk abba a munkát a gyárban, s hétfőn reggel hatkor kezdjük újra. Hol itt a hétvége? Nézzen körül, legtöbben fiatalok vagyunk és úgy is szeretnénk élni. De akiben becsület van, mégis itt maradt a kezdettől fogva. Lenyelte a keserűt! Tudja miért? Megszoktuk, megszerettük egymást, de az is hiányozna már, akiire haragszom. Kicsit az enyém itt minden. Jó nézni a boltban ia flákkonjainkat.” A hirtelen szóáradat hangom veszi. A lányok és asszonyok mintha még gyorsabban dolgoznának a tírádától. Ügy néznek ki, mint a félrevezetettek? Mert elmondták akik Pesten voltak tanfolyamon, hogy ott már csak lézengtek a szalagoknál. Erre a munkára nem akladt vállalkozó.

*

Aligha .azért telepítették le a központtól háromszáz kilométerre a gyárat, hogy messze vidéken is hordja a szél a vegyszerek szagát. Nincs visszaút. Erre a munkára már itt sem jelentkeznek. S laz 'anyaság legtöbbször három-hat éves, vagy végleges távozást jelent. Korszerűsíteni kell. Létkérdése a gyárnak. S .azzá válik majd >a zajártalom elleni védőeszköz, az egészségre káros vegyszerek zárt rendszerbe terelése, a kisegítő munkafolyamatok gépesítése, sőt a „szakmásít ás” is.

*

Az igazgató a kelleténél nagyobb lelkesedéssel fogad. „Remélem végül mégis valami szépet ír rólunk! Ráférne erre a »szegény lányfa«, ahogy maga mondja, összetartó, jó család vagyunk. Nem kápott kedvet, hogy ide szegődjön? Nézzen ki az ablakon, milyen szépek azok a kardvirágok! Mint a láng! Ha arra gondolok, hogy tíz éve itt még vadon volt...! Kevés gyár dicsekedhet ilyen külsővel. A ruha sokat számít még az emberen is, hát még egy gyárnál ! Az az óriási fi- kusz ott a bejáratnál viszont aligha bírja ki a szabadban a telet. Talán behozzuk az előcsarnokba. Csak attól félek megsárgul, vagy elhullatja a leveleit. A fövények nagyon kényesek.”

466