Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Leskó László: Tilalom fácánra

hajlott. Manóforma Veterán József! Dr. Háb Flóra azonnal felismerte boglyányi kucsmájáról, apró fénytűket lövő mongúzszeméről.

— Aggyisten, Jóskia bátyáim — köszönt oda Bállá. — Kairéljuk? Kardijuk?

Az erdőkerülő két ujját a bundlasapk4hoz emelte.

— Jestét, főagronómus elvtárs. Mondám; megnézem magamnak, ki dlur- rogtat. Titalmii idő van fácánra.

Bállá arcbőre olyan feszesre húzódott pofacsontján, mint az izzásig hevített abroncs, mely hordódongákra illesztve hirtelen hűl le. Zavarát támadássá fordítja, ismerte fel Flóra a helyzetet, készen arra, hogy semleges mondatokkal falat húzzon közéjük. De a férfi megelőzte.

— Tilalom van. Na és?

— A tilalom mindenkinek tilalom.

Bállá szavai vadállatokként ugrottak az öregembernek.

— Maga nekem nem dirigál, ezt jegyezze meg egyszersmindenkorra! Nem volt elég lecke, hogy tengelyt 'akasztott a járási hivatal elnökével két vacak nyúl miatt!? Én tettem meg a szövetkezet erdősének. Vagy nem? Csak szóljon, ha visszakívánkozik a fogatra!

A manóforma kucsmája furcsán rezgeti, de a hangjában mintha beton kötött volna.

— Ahogy gondolja. De ma még az enyém a hivatal! A kötelesség azt parancsolja nekem, hogy még a magasságos atyaistent is figyelmeztessem, ha hibázik. Titalmi időben itt több fácánt nem diurrogtat le, BaUia úr!

— Most Sajnálom igazán, hogy nem találtam él azt a dögöt!

Az öregember maga mögé nyúlt, majd nagy lendülettel tűzvörös és rozsdabarna árnyalatokban játszó madártetemet hajított eléjük. Dr. Háb Flóra fülébe buborék pattant. Ahogyan a magasait járóéban nyeléskor.

— Pimasz! — hallotta Ballát. — Majd holnap az irodában... Majd holnap! Gyerünk, Flóra, ne érzékenykedjen. A tegnapi birkapörkölt sem az isten ajándéka volt!

Nyitotta a Skoda ajtaját. Dr. Háb Flórában egymást marcangolták a gondolatokká sem növő érzelmek. Valamiféle mutatvány lenne ha egy „Nincs igazad !”-dal szembefordul avval, akibe az imént kapaszkodott. De valaminek a feladása lesz, ha szó nélkül beszáll a férfi mellé. Rázuhant annak tudata, hogy anyag nélküli élőbe kell metszenie majd sokszor, ha használni akar. És önmagát is sebezni fogja nemegyszer.

— Megyünk mindnyájan, Lali. Együtt írjuk meg azt a jelentést.

Vágy dagálya tetőzött benne friss, tiszta hó ultán. Várta Bállá válaszát.

460