Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Farkas Imre: Föld

két hízót, meg tán. 10 mázsa árpát kért a föld gazdája, de aztán semmi sem lett a haszonbérletből. Értesített a tanács, hogy a tanyát a 28 és fél hold földdel a nagyüzemi gazdálkodás céljára szemelték ki. Mert akkor kezdődött a 100 holdon felüli birtokok államosítása, és akié ez a tanya volt, annak is 100 holdon fölül ért a birtoka. Két szók között a földre estem, meirt a feles tanyáról ekkora írásban lemondtam az egyik sógorom javára.

— Megyek vissza a DÉFOSZ-hoz, hogy s mint jártam. Azt mondja az a jó pártember, aki az ügyemet korábban is intézte: „ha tudja igazolni, hogy valóban így járt, esetleg vissza lehetne táncolni”. Ilyet nem csinálok a sógorommal szemben, mondtam, valami mást ajánljon. Ajánlott. Így fogtam 5 hold állami tartalékföldet a hódosi pusztán. Visszajöttünk a faluba. Volt ekkor már a floki mellé egy szürke lovam is. Anyámtól kaptunk egy kiisholdat. Vettem hozzá még egy hold földet az utcában, és kezdődött elölről a nóta. De nemcsak nekem, hanem az akkor induló Október 6. Tsz-mek is. Két lóval kezdtek, meg egy traktorral, de nagyon gyöngén haladtak. Pont olyan küszködésben voltak, mint én, azzal a különbséggel, hogy én egyedül, ők meg tizenkatten.

— Nehéz volt ám ezt a nagyüzemet megmagyarázni az embereknek. Nem hitt ebben akkor még senki. Én se hittem, hogy tévé, meg kombájn, meg központi fűtés. Imi! Hát hittük volna, hogy ez létezik? El volt szigetelve az emberiség a kultúrától. Jómagam is. Dehogy hittük. Csajkamese járta, hogy így lesz, meg úgy lesz, meg amúgy... A nagyobb parasztok földjét táblásították. Csereingatlant adtak volna helyette, de azok inkább elvándoroltak Pestre, üzembe, erre, arra, így aztán megszaporodtak itt nagyon a földek. Kínálták egyre. Ferikém, itt is van öt hold, ott is van öt hold... Ügy emlékszem, összesen 35 holdat fogtam ki 51-ben kishaszonbérletre.

— Elég megjáró termés volt ebben az évben. Miska sógor akkor tájban jött haza fogságból, elhelyezkedni nem tudott mint boltos, összedolgoztunk. Én lovas munkával segítettem a sógort, ő gyalogmunkában visszaadta. Nem robot volt ez, hanem kölcsön-munika. Mondom, jó esztendő volt ez az 51-es, de engem valami nyugtalanított. Az járt a fejemben, hogy mit csinálok az addigra elég szépen fölszaporodott jószágállománnyal, ha a következő éviben nem vág be a termés. Nem magamtól töprengtem én el ezen, mert inkább vakmerő vagyok, mint óvatoskodó. Séllei bátyámék tették a fülembe a bolhát 1951 szilveszter éjszakáján. Jó barátságban voltunk, nemcsak azért, mert arattam is náluk százalékért, inkább mert a jóindulatú embereket mindig tbecsültem, az idősebbeket pedig szívesen hallgattam.

— Soha el nem felejtem én azt a szilvesztert. Átlátogattak hozzánk Séllei bátyámék a szomszéd tanyáról, beszélgettünk. Azt mondja a bátyám, Te Ferikém, mi lesz ezzel a sok jószággal, ha a jövő évben gyenge lesz a termés. Mert mi úgy voltunk, hogy nem ruhát, cipőt vagy bútort vásároltunk, ha összejött egy kis pénzünk, hanem jószágba fektettük. Vettem akkorra még egy borjút, volt már három .anyakocám. A disznó meg gyorsan szaporodik, süldők, malacok, libák, minden a létő világon. A termést sosem adtuk el, föletettük a jószággal. Azt mondja Séllei szomszéd, tudnék én a városban egy gyönyörű szép házat. Nem gondolod, hogy jó volna az neked? Ez a kis tanya nem a tiéd, hanem az anyádé. Ha elhal, közös a testvérekkel.. . Nem gondolod, hogy ki kéne venni a jószágokból a pénzt? Gyere velünk, holnap úgyis megyünk a városba, aztán majd átmegyünk együtt Gombkötőékhöz.

— Hát én szerettem a bátyámat, meg egyébként is. olyan vagyok, hogy bármelyik emberrel estétől reggelig is szívesen elbeszélgetek, de ekkor egyre

445