Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Farkas Imre: Föld
arra gondoltam, ej, csak mennének már el Béla ibátyámék! Mert bizony a bogarat a fülembe tette. Egyre csak az motoszkált a fejemben, hogyan tudnék harminckétezer forintot kiárulni a jószágból, mert annyira tartották a házat. Mondtam is a feleségemnek, amikor elmentek, meg kéne próbálkozni azzal a házzal, mert tényleg mi lesz velünk, ha rossz esztendő jön ránk?! — Éjszaka fölkeltem, ceruza, papír, sokszoroztam. Ez ennyi, a tehén ötezer, az annyit ér, amaz amannyit. Reggelre eladtam még a női kerékpárt is úgy, hogy a végén csak egyetlen ló maradt. Annyira akartam azt a házat. Tényleg el is mentünk, de az öregasszony azt mondta, még várnak vele. Újév napja volt. Elmentünk látogatóba a városi rokonokhoz. Kinevettek. „Házat veszel? MibiiL?” -Még- ón se tudom, hallják, de égész éjszaka egyre csak azt számolgattam, mennyi pénzt lehetne kivenni a jószágból. Ügy 28 ezer forint körül találom. De ha eladom még az utoában azt az egy kisholdat is, amit két éve 4 ezer forintért vettem, összejön a pénz. Feri, mondja az egyik jóismerősöm, aki a szomszéd utcából jött át, ha tényleg megbirkóznál vele, tudok én eladó házat. Egy özvegyasszonyé. Háromszobás. Át is mentünk, aztán még drágábbért mint emezt, megvettem azt a Töhötöm utcai házat. Az öregasszonynak öröklakást adtam. Megfér tőlünk, még akkor is, ha úgy adódna, hogy beköltözünk, mondtam. Meglett a ház, de nem csak a kiishold földet, még a kocsimat is el kellett adni érte. Jó kocsi volt p>edig, a híres Kristó kováccsal csináltattam, de ráment a házra, Így aztán maradtam egy lóval kocsi nélkül. Most mit tegyek? — Leadtam a kishaszonbérleti földeket. Ennek 8 holdat, annak ötöt, amannak hármat, megint csolovek ember lettem. Leépítettem mindent, nem volt egyebem, mint az 5 hold állami tartalékföld. Ahhoz ragaszkodtam, mert holdanként csak 180 kiló búzát kért érte az állam. De aztán eljött az idő, amikor hordani kellett volna. Pártos Anti bácsinak volt egy fatengelyes, tehén után való szekere, azt kértem kölcsön. De olyan szekér volt a2, hogy hun a hátsó, hun az első kerék ment kijjebb. Hát Jézus isten, próbálkozni köll mindennel... — Telt, múlt az idő. Jött 49-ben az egyik, 52-ben a másik gyerek. Akkor volt az a borzasztóan fagyos esztendő, egy hold búza 1 mázsa szemet termett. Gondoltam ám rá, 'ha nem kapom Béla bácsitól azt a jó .tanácsot, teljesen tönkremegyek. Mit csinálok azzal a harmincöt hold földdel? Mert akkor már úgy volt, ha a gazda nem tudta az adót fizetni, fizette a kishaszonbérlő helyette. Az adónak meg kellett lenni, de nem termett annyit a föld. A kukoricának 1000—1200 forint volt mázsája. Akkorra már a téesz is fölfejlődött, a p»arasztok sok lovat ás bevitték. Hát itt, a szemem láttára döglöttek meg az énben, mert nem volt takarmány, Nekem is csak úgy sikerült a lovamat megmentenem, — lakkor már cukorrépát is termeltem —, hogy a szerződésileg kapott cukorból egy-egy kanállal adtam neki, meg egy-egy marok kis abrakot. Abrakot! mert valahogy megint szerencsém lett az állami földdel. Elmondom hogyan. — Előző éviben, május eleje körül lehetett, Lajcsi sógor megkérdezte, akarok-e állami földet. Milyet? Bizony bibiejárást. Előző évben cirkot vetett bele a tsz, nem sikerült, leszántotta az egészet. Most nagy gaz van rajta, de valahogy csak megbirkóznánk vele. Egyem a jó szívedet, van már nékem 5 hold, de nem bánom, próbáljuk meg. De csak egy hold kell belőle. Bevetjük hatvannapxis kukoricával, hiszen május 10-e van. Ügy lett. Szereztünk a faluban rózsakukoricát, azzal vetettük .be. Lajcsi még a kanászhalimi dűlőben, a Hódi tanya melletti 9 állami holdból is fölvállalt hiúmat. Azért csak ennyit, mert hirtelen behívták katonának. Azt mondja nekem, ite Feri, Tnem fogod ki a többit? Nekem be köll menni katonának, nem fogod ki? Egyem'a jó szívedet,' Lájcsikám, de mi lesz 446
