Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai János: Visszapillantó tükör
meneti-, modellező-, és hímző-szakkör alakult, irodalmi színpadot és ifjúsági klubot szerveztek. Egy időben a bábszakkört kapták fel, és igen népszerűek voltak a pódium-műsorok, amelyeken Balczó Andrástól Szirtes Adómig különböző hírességek szerepelték. Csak haknit nem csináltak! És mégis, mintha elégedetlenség csendült volna a falu két népművelője hangjából. — Igen, mert mindez így együtt szépen hangzik. De az igazság az, hogy valamennyit csak kezdetben tartották izgalmasnak. A legnehezebb a fiatalokat megfogni, a legtöbbnek többet -nyújt a presszó . .. Mintha csak az 55-ben itt járt író által feljegyzett „panaszt” hallanám. A „helyzet” illusztrálására kis teherkocsi érkezik a művelődési ház elé: megérkezett a színes tévé a faluba! — Idáig-óráig kapják majd, de aztán ezt is megunj áik ... Fél tizenkettő után betértem az ÁFÉSZ városias éttermébe. Majdnem üres volt az ebédlő. Percek múltán -annyira benépesült, hogy egyetlen ülőhely sem maradt. Néztem a munkát félbeszakító ebédelők arcát, jó étvágynál erősebb mohóságukat, s feltűnt, hogy valósággal kergetik magukat az evéssel. Tizenkettő előtt pár perccel — -ahogy jöttek — el is távoztak, mondanám: elvihaxoz- tak. Kérdezem a pincért, kik voltak? Kiderült, hogy különböző építő vállalatok munkásai, -akiket a szűkös hely miatt be kellett osztani: féL tizenkettőtől tizenkettőig övék az étterem, utána mások jönnek. A kisvendéglő naponta 400 előfizetőt elégít ki. A másik kisvendéglőben, a termelőszövetkezetében szintén 150—200 ebédet főznek. „Se falu — se város” — mondta valaki Répcelakról. Falunak már sok, városnak még kevés. Egy tény: jól élnek, sajátos helyzetüket kihasználják, s ezért van az, hogy -a répcelaki nem szívesen cserél munka-, illetve lakhelyet, répcelaki akar maradni... * A krónikás most becsukja jegyzetfüzetét. A hallott, látott, tapasztalt mai valóságból csak ízelítőt nyújthatott, könyvre való élmény helyett. A jelen ismeretében szólhatott volna a jövőről is, .amelynek dokumentumait — az öt—tíz évre szóló terveket — készséggel adták át a falu vezetői. Ennek ismertetésére -azonban most nem vállalkozhatunk. Helyette hadd idézzem B. Lajos párttitkár egy mondatát, amely valahogy így hangzott: ,,A jövő ágyát is mi vetettük meg, az a nemzedék, amelyik 1976-ra ilyenné alakította a jelent.” Így igaz, így adjuk át a következő évtizedeknek. 440
