Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai János: Visszapillantó tükör
— Tudja, szerkesztő elvtárs, én soha nem kételkedtem a szocializmusban. Ezt már akkor is megmondtam, amikor az Urbán Ernő nálunk járt. De azért akad még ma ás olyan ember, akinek, ki kellene nyitni a szemét... Kánt verőfényes napsütésben egy félig kész családi ház elé felvonót vontatnak. A többszintes házakhoz ma már elképzelhetetlen a felvonógép... * A „Hogyan élünk?”-re aligha adhatunk kimerítő választ, ha nem pillantunk be a boltokba. A hajdanvolt körzeti áruház első állomása volt Urbán Ernőnek 1955- ben. A havi 180—200 ezer forintos forgalom meglepte, a répeelakiakat már- már dicsekvővé tette. A bolt azóta szakosodott, csak ruhaféléket árusít. A bútorbolt vele szemben, a vas- és műszaki áruk boltja párszáz méterrel anrrébb várja a vevőket. De a bolttal csaknem áteülenlben önkiszolgáló élelmiszerbolt is nyüt, s a főutcán a szövetkezet zöldségeit, gyümölcsöt árusít. N. Józsi bácsi, a régi Hangya vezetőjének a fia. Már ő is hatvankét éves. Tőle tudom meg, hogy az áruház csak maga 400—500 ezer forintot forgalmaz havonta. A csizma és a békanyelvű bakancs kiment a divatból, ellenben minden olyan cikk. kapható náluk, amit .azelőtt csak a városi üzletékben árusítottak. P. János, a bútorbolt vezetője pedig azt újságolja, hogy az évi forgalom meghaladja a négymilliót. Volt már olyan hónapja ás, amikor 546 ezer forint értékű bútort adott el. És micsoda bútort ! A „Prédái 2” típusú 21 ezer forintos garnitúra 'ugyanúgy kelendő, mint a 13 ezer forintos „Dodó” szekrénysor. Hálóbútort a legritkábban keresnek, nemrégen leórtékelten kellett eladniuk a készletet. Legutóbb H. Imréék vettek tázennyoloeaer-nyolcszázórt „Kanizsa” garnitúrát. A vas- és műszaki boltban motorkerékpárok, kis szőlőprések, olaj- és szén- tüzelésű kályhák, televíziók, mosógépek sorakoznak. — Van-e rájuk vevő? — érdeklődöm T. Lászlónétól. — Leginkább a szőlőprést veszik — mondja. — De havonta gazdára lel 4—5 motorkerékpár, kályha. A televízióval leálltak, úgy látszik, mindenkinek van már. Elleniben sokan keresnek fürdőszoba berendezést, ami viszont hiánycikk. A bolt forgalma havonta eléri a negyedmilliót. Gyors számítást végzek: a három együtt, mintegy 15 millió forintot forgalmaz egy év alatt. A bajdlami körzeti áruház hatmilliójához képest ez bizony jócskán a duplája. * Hát a művelődés? Van-e igény a könyvre, az esteli szórakozásra-tanulásna, a színházi előadásra? Ezekre a kérdésekre a H.-házaspámak kell felélnie, akik immár hét esztendeje gazdái a népművelésnek Répcelakon. Válaszukból valami olyasmi derül ki, hogy sírni nem akarnak, dicsekedni meg nem szeretnek. Mert az az igazság, hogy a népművelésnek szinte minden feltétele megvan, csak a „befogadókkal” van baj. A közönség lelkesedése — minit másutt is sajnos — csak ideág-óráig tartó. A hét év alatt •— számadásuk innentől kezdődik — művelődési közösséget teremtettek. Korszerűsödött maga az intézmény, s az általános szemlélet, is sokat változott. A társközségekben is létrejöttek a különböző klubok, szakkörök, Répcelakon citerazenekar alakult felnőtt és gyermekcsoporttal. Az ipari üzemekből, a tsz-böl és az ÁFÉSZ-bői munkás-kórust verbuváltak. Fotó-, hornüs439
