Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kardos László: Keresztény népi tradíciók és népi hitvilág a Bakonyalján

titok kidarülése napján meghalt a boszorkány. — Gyakoribb, hogy nem a boszorkány húzza a rövidebbet, mint megesett egy csernyei legénnyel is, aki gyümölcsöt vitt eladni egy szomszédos faluba, útközben egy boszorkánynak tartott asszonnyal verekedett össze, s míg maga összevissza vert képpel került haza, annak — ahogy később tapasztalta — semmi baja nem történt. — Másokkal meg az esett meg, hogy ősszel egy este kukoricafosztásból hazafelé jövet egy szép szürke, majd egy vörös ló szegődött a nyomukba, vállukra nehezedett, s nyomta őket hazáig, s az agyonnyomástól csak az mentette meg őket, hogy hazaértek. Faluszerte úgy tudják ma is, hogy ez egy közismert boszorkány praktikája volt, annak a kertje alól jöttek elő a lovak. — Egymást sem kímélték a boszorkányok. A csernyei kenderáztató melletti hídnál találtak rá egy hajnalon, vagy három évtizede egy közbeszéd szerinti boszorkányra, éktelenül össze volt verve, társai hagyták helyben, mert nem akart velük tartani. Harmadnapra meg is halt. — A boszorkány-praktikának volt az eredménye, hog5r Csernyén is „elcserélték” az újszülötteket és „kóc- vagy rongygyereket” tettek a helyükbe. A falu nem egy fogyatékosáról tartják maiglan, hogy amolyan elcserélt, „váltott” gyerek. Az erről szóló legkerekebb történetet a falu egyik legvallásosabb fiatalasszonya őrizte meg számunkra. — A boszorkányok nem tudtak addig meghalni, míg tudásukat át nem adták valakinek, addig ugyanis nem fogadták be a többi boszorkányok. Egy boszorkányasszony Csernyén haldoklott. A szomszéd kislányt hívta magához, a házbeliek nem akarták engedni, féltették, hogy tudományát „ráragasztja”. Amikor végül is átengedték, kioktatták, hogy óvakodjék bármit is elfogadni. így is lett. A gyerek elfutott, amikor a haldokló egy zacskót akart a kezébe nyomni, erre azt utána hajította, a gyerek szerencséjére, a saját menyét találta el, s így az lett a boszorkány. — Csernyén a közhit azt tartja, ha valahol meghal egy boszorkány, akkor „tűzgombolyag” gurul.

A boszorkányok mellett (közülük nem egynek az alakja az ördög figuráját is felölti vagy annak ismérveivel színeződik) testet nem öltött vagy testet öltött más hiedelmek is előbukkannak a tudatokból. Máiglan hitele van egyeseknél a cigányok jóslatainak és hitelt adnak az álomképeknek, amelyekből jóslatokat, jelentéseket olvasnak ki, amely utóbbiaknak valóságos regiszterét is össze tudnák állítani a falubeliek. Jórészük álmoskönyvekből való. — A falubeliek, a szomszédok mai nap is hallják azoknak az eltemetett gyerekeknek a sírását, az egyik dűlő szilvafái alól, akiket két lányanya — egy boszorkány hírében álló asszony gyerekei — a bába segítségével földelt el évtizedekkel ezelőtt. A lányokat a lelkiismeret azóta is űzi, nem találták helyüket az ev. egyház hívői közt, s végül is a szektákba tértek meg. — Egy nazarénus asszonnyal történt lánykorában, hogy ennivalót hordott éjfélben az aratóknak, hazafelé tértében egy szép fekete kutya szegődött melléje, szájában egy égő, világító, aranyló almát tartott és elhaladt mellette; alig ment néhány lépést, amikor meg egy lompos, sáros ijesztő eb húzott el mellette, szájában egy cserépalmával. A fiatal lány jól látta a holdvilágnál s nem győzött elhúzódni tőle. Már jól előrehaladt, amikor egy sötét ruhába burkolt asszonyalak bukkant fel mellette, aki azonmód a kutyák iránt érdeklődött nála. Megmondta, hogy látta őket. Erre azt mondta az ismeretlen: „Látod, az egyik szép kutya az aranyalmával a szájában téged példáz, ilyen vagy te, ilyen tiszta és fénylő, mentes minden bűntől, a másik, a sáros, lucskos, cseréppel a szájában, és vagyok, akinek se a lelke, se a teste nem tiszta, megkötözve a bűn szolgálatában.” Ezzel otthagyta a fiatal lányt. — A szellemtörté36