Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - Turóczy László: Jól szabott ruhában
TURÖCZY LÁSZLÓ Jólszabott ruhában Mólkor Csaba másfél méterrel mellébiciklizett a ihídmiak, s részegen belefulladt a térdig érő vízbe, a lányiban a biztonság nyugodt, teli tehene farkasois hegyek hajszolt őzévé vált — pedig védőn ölelte anyja, s megindult a társadalom szá- nialom-szeretet folyója is — Marika, a kedves munkatárs-barátnő minden leleményességét összeszedte szóralkoztatására-gondolatelterelósére, a brigádban megdöbbentően megszaporodtak a kiránduló-természetjáró közös programok, de még a „Főnöksamu” jóindulata ás becsomagolódott a fizetési zacskóiba. Ott uszkáltak-himbálóztak a feliratos és írás nélküli mentőövek a vízbeesett 'körül, s ő makacsul kereste azt a masszív földdarabot, amely egyszerűen 'elképzelhetetlen, hogy pillanatok alatt széthulljon, semmivé váljon, s amelyre minde- nekfelettivé fokozódott vággyal kívánta építeni otthonát. Ez .az elán Csaba tomboló energiájának átütése volt; a fiú annak idején húszféle témát és foglalatosságot űzött, míg kikötött részben a -torna, részben a történelem, mellett. Versenyzett — épp egy versenyt követő összejövetel okozta tragédiáját —, s, mintegy állandó versenyre készülve tanulmányozta a történelmet — százszor és százszor átrágott egy-egy adlatmozduliatot, megszerezte a körítését a dolognak —, hallatlan gyönyört okozott neki az apró, kristályos részekből összeálló, monumentális „gyakorlat”. A lány néha úgy érezte, nagyon egyszerű és sofcadrangú az ő halk akkordja Csaba nagystílű virtuozitásának, de aztán semmivel-semimiivel sem törődve engedte magát ragadni a fehér hurrikánnal, mely úgy lobogott, mint huszárezrede élén lovaisrohlamria (induló kapitány, és hadvezétrnyi szakértelemmel élvezte-ér- tékelte a nagy csaták hadmozdulatait — irafinált cseleit és elemi hibáit egyaránt. Óvatosan — úgy fű alatt — ő maga is bogarászni-kutakodni kezdett a zavaros adat- és összefiüggéshalmaz között; föléig a nők szerepe-hatása érdekelte; ámulvla nézte a kiemelkedők tetteit, s tudásával növekvő tisztaságg'al kibontakozó alakjait; mérges volt, ha valami tehetséges, de negatív figura került a szeme elé — mennyi épeszű dolgot tudott volna a sok marhaság helyett csinálni. Ült a szobájában — kezdettől fogva képtelen a megváltó sírásra —, nézte a kis asztalt ia sarokban, ahol néha összebújtak, s Csaba tornászkeze elindult a térképen valahonmét a Csendes-óceán partvidékéről {mart éppen a népvándorlásokról volt szó előzőleg), átsiklott Szibérián, a sztyeppéken, elborította Európát, és még ugyanazzal a mozdulattal felemelkedett, s laheletfánoman vé- gigsámította a lány arcát. — Anyád... !----káromkodott a lány, mikor éppen csak megtartotta a kocsit a z ónos esőt követő hóviharban iaz úton. Alig látott a Skoda orráig, csak valami hatodik érzékben .hízva venefcedte előre magát a növekvő hófúvásban. Ha néha- néha hómentes terepre ért, megiramodott pár pillanatig, majd újra egybefolyt ia hóban az út, az árok, az egész világ. „Valahol itt vlan a bekötőút” — meresztgette szemét, óvatosain kanyarodni, kezdett. Megváltozott a kocsi körül 419
