Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - Tönköl József: Húsz sor egy álomra
nincs táskám az útra se sarum se botom prófétapalástom sincs ágyamban Oholá és Oholibá a fügével hizlalt ludak szárnyai alatt kesudió-város ki pitypang a réten annak se apja se anyja befőttes üvegek közé nagy temetőket rajzol a szívem vitorlásvirágú angyaloknak Húsz sor egy álomra Adtál ne-szeress-tomyot, búbos hidast, adtál homlokomra ráncot, hosszú éjszakát. Lettél nekem fájdalom-föld, csontnál mélyebbre ütő ég kalodája, sebszívó tündér, szenvedő szirom-melence. Verj meg! Fényedbe vakuljak! Soha ne érhesselek el! Soha! Testemen kelés legyen, törés a lábamon, rossz-szél megkeressen, dög-hó belepjen! Szétlőtt sziták naptalan szobájában fölszakadtak a mezők hófehér húsodból. Becézném ujjaimmal a kezedre, a csípődre varázsolt húsvétlángú harangokat, hívnám ezt a szerelmet édes szóval zászlók és kereplők közé, elvirágzott templomokba. Sírni is tudnék, összevérezném világos éjszakádat, gyöngyös csillagaidat. 418
