Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - Becht Rezső: Testámentum írása közben
BECHT REZSŐ Testámentum írása közben Testámen turnémat íroom, vagyis a végrendeletemet, ahogyan kegyetlenebből nevezik ezt a szorongásos foglalatosságot. Tíz év alatt negyedszer írom újra, mert változnak a kiszemelt örökösök, felülvizsgálásra szorulnak a rokon- és ellenszenvek, az értékelésék. Ha van vérszerinti örökös, akkor a végrendelet csak formaság, életvégi dolgozatírás, melyet nem lehet elrontani, mert van örökösödési törvény. De ha nincsenek gyermekék, csak másod-, harmadfokú, vagy még távolabbi rokonok és ezek közül többen is igényt tartanak az örökségre, és ha rajtuk kívül még néhány jóbarátra is gondolni kell, akkor a végrendelet írása az élet egyik legkellemetlenebb feladatává lesz. Szeretet, rokonszenv, igazságosság, hűvös meggondolás, a kiszemelt örökösök szellemi alkata és érdeklődési köre, anyagias gondolkodása és ezek árnyalatainak hosszú sora, folyton letéteti a golyóstollat az örökhagyó kezéből, akii ilyenkor tenyerébe hajítja homlokát, hiszen itt egy szellemi magaslatokon fejlődött és íme elöregedett lélék szeretett hétnyelvű könyvtáráról, kottagyűjteményéről, műtárgyairól, kedves képeiről van szó, ezeknek további sorsáról. Ha érdektelen hiányos műveltségű utód kezébe kerülnek, akkor a szellemi, a bölcsesség, a szépség és költészet élőhalottjaiként, mint mutatós szobadísz, státusz-szimbólum, tengődhetnek tovább, hacsak nem egy antikvárium átmeneti lakóivá lesznek. Az ingatlanokkal könnyebb a helyzet. Fiatal, földszeretők kezébe kerül a nagy kert — a lőver —. Remélni lehet, hogy a mai kor emberi, de ellenszenves szenvedélye, a haszonlesés, az anyagi gyarapodás habzó vágya nem szorítja ki a tiszta, önzetlen, naiv gyönyörködést a fák, bokrok, .kerti madarak, a csönd, a szellemi alkotások örökké megújuló birodalmából. Talán mégsem hagyja érzéketlenek az autók és egyéb technikai vívmányok függőségében vakon lihe- goket és felemeli őket az igazi élet emelkedett szépségei boldog élvezésének szintjére. A kert sorsa már eldőlt. Most a súlyosabb kérdések követelnek elhatározást. Körülöttem hét emelet magasságban tornyosulnak könyveim. A világirodalom legjavát igyekeztem bennük összegyűjteni. Mint valami amfiteátrum lelátói vesznek körül. Hal Iga tagságukban beszédesebbek, mint a rádió vagy a te- levizió. Jórészük még abból a korból származik, amikor az esték még csöndesek voltak, amikor a képernyő izgalmai és unalmai helyett az olvasólámpa fénysátra alatt Montaigne Esszéi vagy Csehov valamelyik drámája fölé hajoltam. Ahogyan most szeretettel vagy neheztelve letekintenek rám az amfiteátrum emeleteiről, felidézik a megszerzésüknek, glédába állításuknak és szellemi birtokbavételüknek örömét. Általuk és nem bankbetétek révén gazdagodtam és messzebbre vittek, mint a legújabb Fiat-modell. 399
