Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 4. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Hajnal Anna: Az elefántról meg a fánkról

Csupa dinamika, feszültség a négy sor: a szójátékos-belsőrímes mondatszerkesztés (2. sor), az ismétlések ritmikai kiemelése (2—3. sor), a 3. sor visszafogott, majd a 4. sor „megugró”, felgyorsuló ritmusa (3+3, majd 5+3 tagolásban), a szövegtartalomhoz adekvátan igazodva (ilyenre Weöres, Csanádi, Nemes Nagy szolgáltat gyakori példát), és végső bravúrként: az egész strófa, ritmusváltásaival együtt az élőbeszéd természetességén belül marad. Ennél nagyobb bravúr csak a záróstrófa, amely balladásan, filmszerű váltással, előkészítetlenül, sírató-han- gon szólal meg:

Birka, birka, bárány voltál, anyád után bandukoltál, kis nyakadon csengő csengett, egész mező tőled zengett.

Nem tudjuk, mi jobb, megkapóbb ebben az újabb remeklésben: a népköltészeti gondolatritmus, a szívfáj dítóan telített ragrímek vagy csak az első sor köz- mondás-véglegességű szójátéka a megrovó sajnálkozás elemezhetetlenségével. Ebbe az érzelmi körbe kapcsolódik A kis víziló és a nagy víziló című is. Egy- szótagú rímsora csupa kihegyezés, kiemelés: a kis vízilónak otthonos közeg a medence, a nagynak bezzeg Nílus-nosztalgiája van. Végül a Csiga is biztos láncszeme ennek az otthon-meleget áhító sorozatnak.

, Humoros állatversei közül kiemelkedik a Szamárságok, egy nem is olyan szamár állat szellemes „jellemrajza”. A gyermekkel cinkosan szakít a „szama- razás” vádjával, s humoros példatárral bizonyítja a szamár okosságát. Az ilyen okos-szamár-verseknek már hagyománya van gyermekirodalmunkban (Benedek, Gárdonyi, Szép Ernő). Elrugaszkodóbb Az elefántról meg a fánkról, az efféle vers átlátszó kitaláció, hazudós mese, megismétli a szót, közben kitalálja a folytatást. Méltán lett címadó vers az új válogatásban. A versszövés egyetlen szójátékból indul ki, a versmondat tökéletesen gyermeki a tétova-bumfordi ele- fánt-lépegetéssel, a láncszerű kapcsolódással, a játékos kiazmus-sorpárok araszolga tásával :

De ha nem bántod, ő se bánt.

Nem bánt, ha nem bántod, szereti a fánkot, a fánkot szereti, szereti és megeszi.

Megeszi, ha kapja, szerette már az apja, az apja is szerette ...

A beleélő képzelet és a nyelv játéka egymást serkentve futtatja-döccenti a vers humorát.

Gyerekszereplős versei közül kettőt emelünk ki. Egyik a Görögdinnye. Gyermeknyelvű és mozgalmas a dinnyesorsot elbeszélő história, a vége azonban önálló gyermeklírai darab, annak is telitalálat a dinnyében lakó gyerekről: szinte weöresi a belső mozgásban, a beleélés lebegő derűjében. Gyermektörténetei közül a Szánkón a legsikerültebb: pár markáns, megismételt, fehér ecsetvonás, és összeáll a havas tájkép. És nem állókép, csupa mozgás, fény és hang.

Régebbi versei közt van néhány túlírt (A kenyérről, Óvoda). Egyik a búzaszem útja a kenyérig, a másik óvodai körkép a szülők foglalkozásáról.

383