Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - SZEMLE - Csányi László: Hódolat Berzsenyi szellemének
Már az eddig utolsónak ismert versében, a Mailáth-ódában is, melyben végsőt lobban költészete, egy-egy sorával emlékeztet a daltalan évek meddőségére, s ugyanazt itt is felismerhetjük. Ami azonban a gyanút táplálja: ez a vers inkább külsőségeiben idézi Berzsenyit, az alkaiosi forma, egy-egy fordulat, szóösz- szetétel vagy a más versekben gyakran ismétlődő felszólító mód valóban Berzsenyi stílusa, de ebben a versben ritkán érezzük azt a belső feszítő erőt, ami egész líráját áthatja. Ha valóban Berzsenyi műve, új s egyáltalán nem elhanyagolható adalék az utolsó évekhez, de így, önmagában nézve csak azt kívánhatjuk, amit Takáts Gyula is, „bár elő is kerülne a kallódó Berzsenyi kéziratokból ennek a versének az eredetije is, hogy semmi kétség föl ne merülhessen afelől, hogy nem Berzsenyi hatású, de eredeti Berzsenyi ódára leltünk.” A Hódolat Berzsenyi szellemének a Somogyi Almanach kiadványai sorában jelent meg, mely már eddig is kitűnő munkákkal keltette fel a figyelmet, bizonyítva a vidék szellemi egyenrangúságát. Ez a kötet méltó hódolat Berzsenyi előtt, akinek örökét, mint az előszóban olvassuk, „Vas és Somogy, s velük együtt egy ország népe s a nemzet” vallja magáénak. CSÁNYI LÁSZLÓ Németh János: Házaspár 377
