Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - TANULMÁNY - Pomogáts Béla: Új nemzedék a romániai magyar irodalomban
Nyug'at-Dunántúlon ez lényegében az utóbbi évtized legerősebb művészi egyéniségeinek együttesét jelenti, de úgy érezzük a visszatérő szlovén és burgenlandi nevek is hasonlót sejtetnének, ha igazán bepillantanánk a szomszédok kortárs művészeti műhelyeibe. Az öt művészeti találkozó során, a katalógusokban, beszélgetésekben és nyilatkozatokban, de elsősorban az eszmecserék során egyértelművé vált a „Pannónia” Biennálé célkitűzése és értelmezése. Ez szinte változatlan megfogalmazásban meg is maradt, akármelyik ország képviselője, kultúrpolitikusa, vagy szakembere öntötte formába a mondatokat. Az ismerkedés, mérlegelés, a közösnek látszó hang keresése és felismerése a cél, mindez bizonyos művészi kiegyenlítődés igényével, a jószomszédi kapcsolatok erősítésére. A szakmai közelítés, az egyes tárlatok elemzése, a biennálé „művészettörténeti” indoklása már eltérőbb, enyhén szólva „színesebb” képet mutat az elmúlt nyolc-kilenc év leírt előszavaiban és tanulmányaiban. Elsősorban a téma, a „Pannónia” névvel fémjelzett biennálé, sokszor túlhangsúlyos történelmi indoklását kizárólagossá emelt, vagy emelhető szerepét kell említeni. Alkotó művésznek lenni a „Pannon tájon”, s a tájegységi hovatartozást „vezető elvvé” tenni az együttes szereplésben, bizonyos naivitást feltételezve is anakronizmus ma már. Az 197§-ös tárlat katalógusának tanulmányában talán Prof. Franz Probst megy a legmesszebbre a „pannon örökség” aktualizálása terén. „Pannónia — ez egy »elrendező gondolat«, amely legyőzi a politikai és nyelvi határokat, amely a múltbéli »közöset« a Holnap mértékévé teszi, és korunk »elvá- lasztói« helyett új egységet keres.” Egy öt ünnepet megélt, valóban reális kultúrkapcsolatra épülő nemzetközi 370 Roland Berger: Figura
