Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 4. szám - TANULMÁNY - Pomogáts Béla: Új nemzedék a romániai magyar irodalomban

képzőművészeti tárlatsorozat ilyen „mélységű” értelmezésével, természetesen nem e helyen ball történeti, vagy méginkább teoretikus vitába szállni. Az egymás mellett, szomszédban élő művészeti műhelyek találkozásait úgy érzem, elsősorban élő jelenükben kell összehasonlítani, s viszonyítani mégkevésbé szabad ahhoz a történeti fogalomhoz, mely még a római időszakon belül sem volt mindig egyértelmű. Nincs olyan történeti gyökerű egységes világkép a kérdéses területen, mely a vaskortól indítva, a „Regnum Marianum-hoz való odaadásból” táplálkozna.

Ha a tárlatok anyagát, s jelen esetben az 5. Biennálé művészi arcát vizsgáljuk, maguk az alkotóik és a különböző műfajokat-, illetve irányzatokat képviselő művek is cáfolják a „pannon gondolat” mindenáron való egyoldalú erőltetését.

A Burgenlandot képviselő művészek és alkotásaik mutatják a legszélesebb skálát, ami a jelenkori európai művészeti áramlatokkal való rokonítást illeti. Roland Berger faplasztikái és Rudolf Kedl rézlemezből domborított szobrai egyrészt a rusztikus térformálás, másrészt a dekorativitás semleges és általános nemzetközi példái. Péter Pongrátz vagy Herbert Schügerl egyaránt a fiatalabb, háború utáni generáció festőjeként, befeléforduló, szürrealisztikus alkotásokkal szerepelnek. Péter Pongrátz alkotása, a „My home is my castle”, egy kicsit jelképe is a burgenlandi anyagnak, s bár bizonyos fáziskéséssel ugyan, de annak a szellemi háttérnek és művészeti iskolának is, amelyből táplálkozik. Feri Zotter melegszínű Neumarkt-i házai illenek leginkább a magyar piktúrában is megmaradt pannoniai tájábrázolás kicsit öreges festészeti hagyományainak.

A Nyugat-Dunántúlt képviselő művészek között külön klasszist jelent a megújulni mindig képes, európai kapcsolataira és saját hangjára egyaránt vigyázó fíartha László. Intellektuális tartalmat hordoz a szikrázó fényekben és színekben megjelenő mindhárom Bartha mű.

Barabás László, Haraszti László, Horváth János és Giczi János képei eltérő színfoltot és festői látásmódot képviselnek. Giczi János Jegyespár c. alkotása, kissé naiv felfogásával érdekes módon talál hangot az e témában megújuló euLojze Logar: K. 1. III.

371