Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - TANULMÁNY - Pomogáts Béla: Új nemzedék a romániai magyar irodalomban
BANDI GÁBOR Pannónia 75 — 5. Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé EISENSTADT — MURSKA SOBOTA — SZOMBATHELY 1967-ben a szlovéniai Murska Sobotán született a gondolat: rendszeres kiállítási fórumot adni az egykori „pannon táj” kortárs képzőművészetének. A jószomszédi kapcsolatok alkalmat, helyet és formákat kereső periódusát is ez időtől számláljuk kölcsönösen Szlovéniában, Magyarországon és Ausztriában egyaránt. Természetesnek mondható, hogy a zenei élet mellett, a képzőművészet kínálkozott a legjobbnak e találkozásokra. Északkelet-Szlovénia (Muraköz), Burgenland, s a három megyét (Győr-Sopron, Vas, Zala) képviselő Nyugat-Dunántúl lett e témában a jószomszédi viszony közvetlen letéteményese. A „Pannónia” Nemzetközi Képzőművészeti Tárlat e kapcsolatok egyik leginkább rendszerbe foglalt, sőt legjobban megindokolt rendezvényévé vált. Az ötödik, 1975-ös „jubileumi tárlatra emlékezve érdemes a biennálé saját belső fejlődéséről, szervezeti formálódásáról, „történetéről” is néhány szót említeni. A Murska Sobota-i kezdeményezés a „Szlovén Turista Szövetség” védnöksége alatt született, de megfelelő támogatást kapott szinte az első perctől a Szlovén Szocialista Köztársaság Külföldi Kultúrkapcsolatok Bizottságától és a helyi tanácstól is. Magyar részről a szombathelyi Savaria Múzeum és természetesen főhatósága a Vas megyei Tanács, Burgenlandban az Eisenstadti Landesgalerie és a Tartományi Kormány lett a várhatóan rendszeres kiállítás gazdája és támogatója. Már 1969-ben a második muraszombati tárlat háromnyelvű katalógusában helyet kapott a résztvevők által létrehozott Szervező Bizottság pontokba foglalt „Alapszabálya” is. 1973-ra alakultak ki viszont véglegesen azok az elképzelések, amelyek ma is meghatározzák e nemzetközi biennálé rendjét, megjelenési formáját, szabályait. Helyes volt az elhatározás, hogy a három terület három városa, egymást váltva legyen a soron következő kiállítások rendezője. 1973-ban tehát Szombathelyen a Savaria Múzeum, 1975-ben pedig a Burgenlandisches Landesgalerie volt a biennálé premierjének színhelye. Ekkor született a vándoroltatás gondolata is, hogy a tárlat a bemutatót követő egy év alatt a másik két „székvárosban” is felállításra kerüljön, célkitűzését, hatásfokát erősítve. A keretek szabályozásával párhuzamosan tisztázódtak a részvétel feltételei és bizonyos főkig a változással; minőségi követelményei is. Országonként tíz alkotó, összesen kilencven műve kerül a nemzeti válogatózsüri után, nemzetközi elbírálásra és természetesen kiállításra is. Anélkül, hogy dúrva statisztikával bizonyítanánk a mennyiségi és minőségi tisztulás folyamatát, csupán megemlítjük, hogy például az 5. Biennáléra már kialakultak a szomszédos országrészekben élő képzőművészek „rendszeresen szereplő” csoportjai. 369
