Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - Néhány szó Szathmári Sándorról: Szathmári Sándor: Fiatalok (elbeszélés)
a kő hidegségét érzem, sokszor keservesen bánom második kérésemet. Elfog a kísértés. Ütni szeretném fejemet botorságomért. De ez csak pillanatig tart. Ha eszembe jut eleven korának sok szörnyűsége, azonnal belátom bölcsességteket: így. most a szépséget, az istenséget ölelem magamhoz. a tisztaságot, a mennyeit, amit mi földi halandók csak így érezhetünk. A tökéletesség csak istenek tulajdonsága, amit mi el nem érhetünk, ha pedig kegyeitek hozzájuttatnak, mi szennynek és salaknak érezzük. Óh istenek, mily bölcsek vagytok ti. hogy így megismertettétek vélem a tisztaságot, a szennytől mentes szépséget, az igazit, ami csak a köbén van. A kőben. ami nem érez, mentes a lelki salaktól, tehát nem gyötör. De mért mondom el ezt a harmadik imámat? Félek, nagyon félek, hogy a szobor szépsége újra kiváltja belőlem a vágyat! Úrjöngeni fogok, fejemet öklözöm és könyörögni fogok, hogy adjátok nekem vissza őt. hús-vér testét és lelkét. Ha igy lenne, ne hallgassatok meg istenek, mert csak a véges, korlátolt emberi szív fog belőlem sikoltani. Kötözzetek az árbochoz, amint Odisszeuszt odakötözték a szirének szigeténél és akárhogy fog belőlem a fájdalom sikoltani, ne oldozzatok fel! Óvjatok óh. istenek, óvjatok! Sokat szenvedtem, most is szenvedek, de ne engedjétek, hogy szenvedéseimet botorul kínosabbakkal cseréljem fel. És mentsetek meg minket halandókat az istennőktől! Maradjanak ők csak az Olymposzon! Ti kibírjátok őket. 305 Schrammel Imre: Negativ — pozitív
