Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 4. szám - Néhány szó Szathmári Sándorról: Szathmári Sándor: Fiatalok (elbeszélés)

— Igaz, igaz, de mégis.----Mi az a mégis?

— Figyeld csak: ez a szöveg így is olvasható: „Géza! Kék az ég?”

— Na ja, ha te önkényesen összeolvasod! És amellett kihagysz két írásjelet is.

— Ez igaz, de a vokális verseket semmiféle csoportosítás nem blamálhatja ennyire.

— Na várjál csak, fordítsuk meg.

Leírták fordítva és kiderült, hogy ugyanaz jött ki.

— Látod — csapott le diadalmasan Ao —, az elhagyott írásjelek arra valók voltak, hogy fordítva is értelme legyen. Na nem, barátom, csak maradjunk meg a vokalizmusnál, míg valami modernebbet fel nem találnak.

Io magábaroskadva nézett maga elé.

— Hát ezért telekompáltam és magamat ide drága pénzen? És most mehetek Eához.

P/gmalion király és Aphrodé élete

Hallgassatok meg, óh halhatatlan istenek, mert szívem már megszakad és csak a ti bölcsességtek tud rám megnyugvást hozni!

Ti tudjátok, ismeritek fájdalmamat óh istenek, akik mindent jobban tudnak mint mi, halandók. Nem is nektek mondom el, hanem, mert a sírás a fájdalom enyhítője. És kinek sírjam el, ha nem néktek, akik engem úgy elhalmoztatok kegyeitekkel, mint nagyon kevés halandót. Királlyá tettetek Cyprus szigetén, sőt a szobrászat terén is oly képességekkel áldottatok meg, hogy szobraim Hellász több városában ott állanak a legszebb tereken és a templomokban. Hála érte néktek!

De minden szobrom között az volt a legszebb, amit itt. városunkban készítettem Aphrodité istennő temploma számára. Ez oly tökéletesen sikerült, hogy nap mint nap a templomban töltém időmet és leborulva imádtam a márványt.

Igen, bevallom: már nem is Aphrodité istennőt imádtam, hanem a követ, melynek hidegsége oly roppant ellentétben állott annak bájaival: bal kezét könnyedén egy kő-fatörzsre helyezve, jobb karját feje fölé ívelte. Csókos szája, édes, tiszta arca, mellének két halma és ágyékának észvesztő domborúsága szerelmessé tettek. De tiszta lélekkel mondhatom óh, halhatatlan istenek, hogy nem a test tökéletessége volt az, ami leginkább magához láncolt, hanem a lélek, az istennői benső szépség, ami fenségesen szép arcáról sugárzott.

Hozzátok fohászkodtam, esdve. hogy elevenítsétek meg a márványt és én feleségemmé teszem őt.

Kérésem jódarabig nem teljesült. Hiába mutattam be drága áldozatokat. Már-már azt hittem, hogy nem szerettek engem, vagy talán nincsenek is istenek.

Bűnös gondolataimat a óta százszor is megbántam, mert a ti bölcsességtek később megmutatta nekem, mily oktalan az én rövid képességű elmém és mily

301