Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - Néhány szó Szathmári Sándorról: Szathmári Sándor: Fiatalok (elbeszélés)
— Mire? — Arra, hogy a költészet válságban van, és hogy ebből nem mozdítja ki sem a vokalizmus, sem a konszonantizmus, hanem a kettő szintézise. — Micsodája? — Szintézise. Ügy, hogy a magán- és mássalhangzókat keverve írjuk. Sőt az írásjeleket is belevonjuk. — Kissé fantasztikusakat mondasz, de kétségkívül érdekes. Már csak a különlegessége miatt is. — Lesz még érdekesebb is. Add csak ide a poéter készülékedet! — Ott van az alsó fiókban. Io kivette a dobozt és abból a készüléket. — Persze csak a magánhangzó tárcsák vannak benne — állapította meg. — Szóval tegyük csak bele a többit is mindet, a csillagászati és alkímiai jelek kivételével. Ezzel a dobozból kivette a szükséges tárcsákat és belerakta a készülékbe. — Most próbáljuk megpörgetni. Lenyomta a rugókart, mire a korongok megperdültek, majd lassan újra megálltak. Io eleresztette a rugókart, mire az visszaugrott, a korongok pedig helyrezökkentek és az ablak mögött megjelent a kész szöveg. — Na mit szólsz hozzá? — kérdezte Aonak nyújtva a szerkezetet. Ao megilletődve olvasta: dang: ut? , td jrá2§ — biz8 ind — Lenyűgöző alkotás! — áradozta. Valóságos élmény! — Na ugye? — Csodálatos! — Erre mondják aztán a konszonantisták, hogy a betűk mögül kibújik a közönséges, hétköznapi értelem! Na hol van itt az értelem? — Értelem? ... Várj csak!... furcsa ... — Mi a furcsa? — Ez a két szó. — Szó? — Mondjuk verselem, de mintha mégis szó lenne. Itt van hogy „ut”, meg „biz”. Hiszen ezek még közelebb vannak a közönséges, nyárspolgári szavakhoz, mint a Rsztl brgn. — Ja, ha te a szónak csak egy részét olvasod ki! Az a két szó nem „ut” és „biz”, hanem „út?” és ,,-&biz8”. — De mégiscsak benne van. — Na, szóval ez a második, amire rájöttem: ha valami nagyon szúrja a szemünket, egyszerűen megfordítjuk, így: ,.?tu” és „8zib&-”. Most már remélem, meg vagy elégedve? Na, tehát Írjuk le, hogy tovább mehessünk a folytatásra. Leírta, majd újra lenyomta az emeltyűt és már írta is az ablakban megjelent új szöveget: ?g éza !ké k!a zé g? — Hát nem remek? — lelkendezett. — Ezt a szárnyalást puszta mássalhangzókkal sosem érnéd el. Valami mindig csak lehúzna a mindennapok sarába 300
