Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 3. szám - SZÍNHÁZ - M. Csapó Piroska - Volly István: Koroncó zeneélete

A két leány a hónaljánál fogva felemeli a királylányt háromszor, mindig magasabbra: Ekkora legyen akendtek kendere! A nép hitt e „varázslásban”, szívesen adott tojást, gyümölcsöt és süteményt a pünkösdjárók karkosarába.

Névnapokon, főleg Erzsébet, Katalin, András, János és István napja előestéjén, felnőttek és gyermekek csapatai elénekeltek egy-két köszöntőéneket, utána a vezetőjük elmondta a szokásos rigmust:

Éjjel álmomban jutott eszembe, / Hogy István vagyon ezen épületben, /Az Isten éltesse friss, jó egészséggel, / Hosszú élettel és becsülettel! / Hogyha eljővén végső órája, / Dicső mennyország légyen hazája, / Add, hogy több szentekkel felméne mennyégbe, / Engedd kegyesen ó drága Isten! /

A lucázó gyerekek december 13-ra virradó hajnalon teleszórják szalmával az udvart és a küszöböt, még a tanítóék házánál is, de leginkább a lányos házakét. Leemelik az utcaajtót és elviszik messzire. Mindezt még sötétben csinálják, és reggelre megvan a „meglepetés”.

Betlehemesek járnak Karácsony hetében. Két-három bundás pásztor nagy bottal és angyal fehérben, viszi a fából tákolt istállót vagy templomot. Az öreg pásztor a szobába belépve elvágódik, mintha összeesett volna. Társai rigmusokkal keltegetik, majd ütemes karácsonyi énekkel búcsúznak:

Csordapásztorok.

Midőn Betlehemben Csordát őriznek Éjjel a mezőben.

Ez a karácsonyi ének kétségkívül középkori, az ezeréves Pannonhalma és Győr kisugárzásai e „régi énekek”. Az 1931-ben megjelent Szent vagy Uram katolikus népénektár reformálni akarván e dallamokat a városokban el is érte, de a falvak — így Koroncó is — ragaszkodnak a régebbi hagyományhoz, a Csorda- pásztorok-at egy gyorsabb ritmusú „dunántúli dallamra” éneklik.

A dunántúli táj jellegzetes legényszokása, a regölés helyett van a karácsonyi köszöntés: Szabad-e Jézuskát köszönteni — kérdezi a vezető, és a csapat énekel néhány karácsonyi éneket. A lányos házaknál itallal kínálják őket, az éjféli miséig rendszerint el is áznak. A kisebbek mendikálnak, hasonló módon, almát, diót, süteményt, pénzt kapnak.

DALOS NÉPSZOKÁSOK

Májusfát állítanak május elseje előtti éjszakán az eladó lányok háza elé, rendszerint egy-egy utca legényei együttesen az utcájukban lakó eladónak. A legmagasabb májusfát újabban a termelőszövetkezet és a vendéglő udvarán állítják. Éjjel titokban lopják az akácfát a szemerei vagy a nagyszentpáli erdőkből. Két sudár akácot erősítenek össze, a tetejébe a tűlevelű fenyőt, melynek nem hervad a lombja. Szalagokkal, üveg borral díszítik, néha vers is van egy üvegbe zárva. Üjabban villanyégőt is szerelnek rá, és éjjel világít a falu házai felett, mint egy igazi karácsonyfa. Pár éve a művelődési ház udvarán vagy harmincán állították fel a sudár lát. Villás tartórúddal emelték, miközben két ló húzta egy csigán átvetett rudazókötéllel, és vaslánccal, míg belezöttyentették a másfél méter mély gödörbe és beletaposták. Közben szólt a magnózene és táncoltak a lányokkal. A májusfák kidöntése május utolsó vasárnapján hasonló mulatsággal történik. Akinek a tiszteletére állítatták, az egy láda sört fizet. A kidön- tött fát is megveszi valaki 4—500 Ft-ért, azt is elisszák és éjfélig táncolnak.

260