Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 3. szám - SZÍNHÁZ - M. Csapó Piroska - Volly István: Koroncó zeneélete

és őzcsapatokkal találkozunk, a vizekben harcsával, fogassal, a réteken ibolya, gyöngyvirág, encián, kökörcsin nyílik, az Ö-Marcal állóvizén tündérrózsa. A homokos halmokon pagonyerdők, gyümölcsösök és szántók váltakoznak. A Pere közelében kiásott keltakori leleteket a győri múzeum őrzi. Kétezer éve lakott a táj. Lakosainak száma 1972-ben 1746 volt. A dolgozók egy része a termelőszövetkezetbe jár, háztájit művel, a nagyobb rész Győribe utazik nappali és éjjeli műszakokra, tíz-tizenkét autóbuszjárat viszi—hozza őket a mindinkább „alvó faluvá” váló Koroncóra. A koroncói termelőszövetkezet ez évben egyesült a rábapatonaival. Míg rábapatonáról és a megye több falujáról könyvalakban jelent meg ismertető, a tanácsok és a termelőszövetkezetek támogatásával, addig Koroncóról csakis egy száz éves könyvet őriz a plébánia, Ebenböck Ferenc bencés pap írásait 1860 tájáról.

Koroncó ezernyi dallamából bemutatunk néhányat a kódexek régi énekeitől kezdve a faluban születő mai dalokig, a „bitmuzsikáig”. Énekelni általában gyermekdalt, szenténéket és táncdalt szoktak, dalolni pedig népdalt, hallgatót, csárdást.

ÉNEKES ALKALMAK, NÉPSZOKÁSOK

Gyermekdalokat énekelnek tavasztól késő őszig tízpercekben az iskolaudvaron. A hét—tízévesek énekei: Csőn, csőn gyűrű, Ccip, csip, csóka, Bújj bújj, zöld ág, Ég a gyertya, ég, Itthon vagy-e hidasmester? A nagyobbak párban két kézzel fogják egymást, helyben forognak, talpuk csúszik, sikál a földön: sikálnak énekszóval: Szél fújja pántlikámat, Kapd el kutya a szoknyámat, csüccs! Erre guggolnak. Fogócska, ipiapacs előtt dallamos kiszámolót mond egyikük: Egy,- begy, / libabegy, / öreg baka / arra megy, /

Világjáró / tengerész /

Az alatt / heverész, /

Sikárkefe / csupa hab, /

Ül a pléhtek- / nő alatt. /

Minden ősszel feltűnik egy-két divatos, új, gyakran idegenből fordított dalosjáték, rendszerint a nyári táborban tanulják egymástól.

Jeles napokon, az év ünnepnapjain visszatérnek a „régi énekek”: Újévkor Ó szép Jézus ez Űj esztendőben, és húsvétkor Feltámadt Krisztus e napon... Már az első katolikus kottás énekeskönyvben 1651-ben „régi ének” jelzéssel szerepelnek. Utóbbit feltehetően énekelték már Hunyadi és Kapisztrán katonái is, amikor a törökre törtek, Krisztust kiáltva hangos énekszóval. Mai fogalmazásban ez volt annak a kornak mozgalmi dala. Pünkösdkor házról házra jár a lányok csapata: 11—21 leány párosán egymás után fehér ruhában. Az első pár vezeti a 4—5 éves „királylányt”. A derekán tenyérnyi széles kék szalag hátul masnira kötve, a fején fátyol és mirtuszkoszorú. A pünkösdölők az udvaron énekelnek, a pünkösdhimnusz után népdali frisset, melyre párosán táncolnak:

A Pünkösdnek jeles napján Szentlélek Isten küldeték, Erősíteni szivüket Az apostoloknak.

Bim-bam, bim-bam,

Koszorús a Péter mester lánya, Az ünge is aranyos,

A válla is borsos,

Mimi-mama, mimi-mama, Ma van Pünkösd napja, Holnap lesz, holnap lesz A második rw.pja.

Látod édes galambom,

De fehérben vagyok, Minden héten misek-mosok, Mégis szennyes vagyok!

259