Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám - SZÍNHÁZ - Mátyás István: Cáfolatul, a kétkedőknek. Két dráma az évad második feléből
Egy fiatal nő, egy fejedelmi családból származó lány a XV. században önállósítja és a férfiakkal egyenjogúsítja magát. Sőt! Megküzd a trónért és eléri, hogy megkoronázzák. Dacol törvényekkel és megkövült szokásokkal — és megváltoztatja őket. Álma egy világbirodalom — és megvalósítja azt. Merészebb a merészeknél. Megkéri a nála egy évvel fiatalabb aragóniai trónörökös, Fer- dinánd kezét. (Céljainak elérése érdekében folyamodik a fiúkéréshez.) Ferdinand, mert kettőjük céljai jól kiegészítik egymást, s mert elsősorban szövetségest lát a leendő élettársban, igent mond a „kérőnek”. S két évtized alatt megvalósul Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd hatalmas birodalma. Az Ibériai-félsziget királyságai kezükben egyesülnek, övék Nápoly és Szicília. Részük van az új földrészek felfedezésében. Meghódolnak nekik a mórok, beveszik Granadát. Mindez igaz, de nem ilyen szép és idillikus. A valóságban sem, Illés Endre drámájában sem. Mert ugyanazon történelmileg rövid idő — kereken húsz év — alatt, amíg mindez történik, Izabella a pápai bulla aláírásával útjára bocsájtja a spanyol inkvizíciót, amelyik emberek millióit gyilkolja meg. Amíg a királynő és férje birodalma óriásira növekszik, tizenkétmillió ember szörnyű kínokkal hal meg ebben a birodalomibain. A Szent Hivatal létrehozásával, az inkvizíció kegyetlen, gonosz, ártó szellemének szabadjára engedésével maguk mérgezik meg életművüket. (Elsősorban Izabella.) Az újszülött hatalmasabbá válik szülőjénél és felfalja őt. A két hatalommal bíró emiber boldogtalan és éppen a hatalomtól szenvedő lesz. Mert a hatalom föléjük nő, kitépi kezükből a gyeplőt, s ahelyett, hogy szolgálná őket, zsarnok úrukká válik. Miért vált ellenkezőjébe a jó és tiszta szándék? Miért fordul rosszra a jóakarat? A válasz maga a dráma. Mert emberék javát szolgálni csak emberséges eszközökkel lehet. Ha a hit megvakul, a fanatizmus kegyetlenséget szül, a hatalomvágy akkora, hogy már nem látja az egyes embereket, ha a szerzés vágya elnyom minden más érzést, akkor a legjobb szándék is eleve halálraítélt. A helyszín és az események — mindig igazak és valódiak — a szükséges közeget jelentik Illés Endrének, amelyben hősei — ugyancsak egyszerre igazak és valódiak — létezhetnek. Mert az események sodrában az emberi kapcsolatokat mutatja meg, és fordítva is áll: emberi kapcsolatokon keresztül ábrázolja az események alakulását. Jellemeket állít szembe; jellemekből következő tévedések és hibák vezetnék visszavonhatatlan tragédiákhoz. Jeilemrajzok sorozatában mutatja meg Izabella és Ferdinánd közös útját is. Csak a legfőbbekről. Izabella makacs, de következetes. (Így a makacsságában is következetes.) Kemény és erős, ugyanakkor hiú is. Ala'bástromszobor. Cso- da-e, ha Ferdinánd hiába akarja emberi melegséggel szeretni?' Képtelen rá. Nem az ő hibájából, hanem Izabella jelleméből következően. Ferdinándot viszont lehet szeretni, mert jellemében közelebb áll az elérhető, „megfogható” emberhez, mint az utolérhetetlen magasságban lebegő, tökéletes fennsőbbséghez. Egyenes és őszinte, értelmes és előre gondolkodó. Emberi tartása nem a különállásé, hanem a határozottságé, az önállóságé. Amikor a hatalomvágyó királynő ellen fordulnak a saját eszközei s lesújtja életműve értelmének széstporladása, Ferdinánd sajnálja asszonyát, sőt bűntudatot is érez, de nem veszíti el tisztánlátásiát, józan ítélőképességét. A főinkvizítor, Torquema- da sírjánál a halotthoz szól Izabella, de kérdéseire Ferdinánd válaszol: „...Embertelen vagyok! Hát igaz ez? FERDINAND. Igaz. 256
