Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 3. szám - SZÍNHÁZ - Mátyás István: Cáfolatul, a kétkedőknek. Két dráma az évad második feléből

IZABELLA. Azt mondod: igaz?

FERDINAND. Mindenkit boldoggá akarsz tenni, és nem kérdezed meg, ö hogyan akar boldog lenni.”

Azt is mondja Ferdinand Izabellának: ,,Amit teremtettél, saját törvényeidbe fulladt bele.”

Végül ott a fanatikus, rendkívül okos és kíméletlenül kegyetlen, szintén felfokozott hatalomvágyban szenvedő főirikvizítor. Jellemmel jellem áll szemben a drámában, jellem téved és rontja meg a jót.

De tévútra ne menjünk! Mert Illés Endre drámája nem a XV. századi spanyol birodalom kialakulásáról és megromlásáról szól. A történelem azzal tesz jó szolgálatot az írónak, hogy segít olyan jellemeket és szituációkat találni, amelyekkel elmondhatja véleményét az emberi kapcsolatokról. A minden időre érvényes véleményét! Így lesz ez a formájában történelmi dráma mondandójában kétségbevonhatatlanul mai. Mai úgy is, hogy korszerű, s úgy is, hogy érvényes.

Lengyel György rendezte a Madách Színház előadását, értve és ismerve Illés Endre írói világát, pontosan kijelölve a hangsúlyok helyét és megszabva — külön-külön — szükséges erősségüket. A drámában a főalák Izabella, az előadáson Ferdinánd. Nem rendezői melléfogásról van szó, hanem színészi játékról. A drámában leírtaktól eltérően a Ferdinándot alakító Huszti Péter az Izabellát játszó Almási Éva elé kerül. Az igazán hibátlan és pontos szerepértelmezésre ő a példa. E tekintetben Almási Éva — igaz, csak fél lépésnyivel — mögötte jár. Említenem kell még egy nevet, Torquemadát, azaz Haumann Pétert. Egy új színész ő ebben a szerepben. Egy sokszor látott, de így még sohasem látott. Alakítása a színészi játék iskolapéldája.

*

Szabó Magda és Illés Endre drámát írt. Nem kell jelző a szóhoz. Drámát a legjobb értelemben. Jó és megnyugtató dolog ez. Drámát írtak, cáfolatul, a kétkedőknek. Azoknak, akik nem hisznek a mai magyar dráma életerejében; alig a jelenében és egyáltalán a jövőjében. Tévedésük nyilvánvaló, e két dráma is ellenük szól. Ha az Az a szép, fényes napot és a Spanyol Izabellát a következő színházi évadban is műsoron látjuk, s ha később a televízióban is találkozunk velük, nem csodálkozunk. Sőt! örülünk, mert így tartjuk jogosnak és méltányosnak.

257