Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 3. szám - TANULMÁNY - Gál István: Békássy Ferenc a magyar és az angol irodalomban

igen termékeny munkásság után, mely a XIX században először megteremtette a magyar irodalmi nyelvet, azután ezen nyelven írt nagyszerű költeményekben érte el tetőpontját. A visszahatás alatt a költeményeknél terjedelmesek voltak úgymint azelőtt, de az előbbi olvasóik már nem törődtek velük, s lassankint az ún. udvarias irodalom legmélyebb színvonalára süllyedtek. .

A Nyugat-nemzedékről tett megállapításai (1914-ben!) történelmi jelentőségűek.

„Nem kizárólag nemzeti érdekű dolog az a mozgalom, mely a magyar költészet újjászületése, a nyugati irodalmak behatóbb tanulmányozása és növekvő befolyása körül keletkezett Magyarországon, s mely annyira haladt, hogy éppen már lehetővé teszi a természetének közelebbi megvizsgálását. Hiszen mindenütt (és minden művészetben) láthatók ily mozgalmak kezdetei. Mindenütt észrevehető valami sejtelem, mely a klasszicizmus, a forma tökéletesedése felé húz, s az érzések puszta kitárását tartózkodón ítéli. A költészetben ez a folyamat Európa-szerte még kezdődőben van. Franciaországnak utolsó költészeti iskolája, mintha éppen mostanában érne véget, zavarban és megtérésben. Németországnak van új költője, de eredeti költészeti mozgalmáról nem tudok. Itáliában mindent beburkol a futurista köd. Olaszországnak, úgy mondják nekem, megvannak a modern írói. Angliában a modem irány talán csak a legifjabb generáció kiadatlan költeményeiben él, az elismert új, modem költők visszahúznak a psychológiai regényhez, az Elizabeth-korabeli dalokhoz, a metafizikai költészethez. Magyarországon az új mozgalom már több fejlődési fokon haladt át, s megtalálta a maga irányítását.

De ezt a mozgalmat mégsem lehet európai szempontból megítélni. Először, mert az mindenekfölött magyar mozgalom. Határozottan idegen anyagon ért meg, mégis tisztára idegen befolyásnak alig van benne nyoma ... Minden idegen anyagát izzó magyarság járja át és forrasztja magyarrá.

... A mozgalom, bár olyan amilyen itt tisztán művészi érdekű volna, Magyar- országon nem az.. . A szociális és politikai örvények ragadták magukhoz költőinket ... Nemcsak versek költői ők, hanem a szunnyadó vagy kezdődő szociális nyugtalankodások szimbólumai és jelszavai.”

Ady szerepét így értékeli:

,,E dalok új volta elsősorban: az új ritmusok. Nem túlzás azt mondani, hogy mindeddig senki sem tudta, mi a ritmikus magyar nyelv ... Az egész mozgalmon meglátszik a hatása annak, hogy a szavaknak hirtelen új zenéje támadt.”

„Ady magyarsága egészen valódi!”

Babitsról, mesteréről és mintaképéről:

„A tanár, a nagy nyelvtudós, aki megértéssel tud írni Swinburneről és Mere- dithről, aki magyarra fordította Dante Infernoját, aki ismeri Európa minden nagyobb irodalmát és úgy szereti az ókori klasszikusokat, hogy egy tragédiája (a felszín alatt) telítve van mély görög tudással, aki azonfelül érti a középkor minden kevésbé durva elemét és ismeri annak latin költészetét: valóban mintaképe lehet a művel magyar írónak.

Minden kritikája mély, módszere a történelmi módszer: egyszerűen és egyenesen keresi meg a költő fundamentális jellemvonásait. Van benne bizonyos fontoskodás, a maga külön pedantériája, de az nagyon idealisztikus jellegű. Nem filozófus: Bergson követője és nagyon világosan látható, hogy miért. Először, mert Bergson a múltat úgy látja, hogy az a jelen egy része, és Babits figyelme mindig a jelennek azon elemei felé fordul elsősorban, amelyek a múltban saemmelláthatóbban létezett dolgok jelei. Másodszor mert Bergson azt ál249