Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 3. szám - TANULMÁNY - Gál István: Békássy Ferenc a magyar és az angol irodalomban

hadüzenet addig a reggelig, amikor Békássy elutazott. Azt mondtam Maynard- nak, meg kellett volna tagadnia a kölcsönt két okból is. Tudniillik, hogy egy barátját halálba küldi és vele az ellenség erejét növeli. Maynard vehemensen tütakozott ez ellen mondván, minden érvet felhozott, hogy rábeszélje Békássyt a maradásra. De minthogy ez nem sikerült, mint barátnak nem volt joga ahhoz, hogy nézeteit erővel kényszerítse rá, vagy hogy megtagadja a segítséget. Tisztelte Békássy fölfogását, bár sajnálkozott döntésén... Ügy tűnik nekem, May- nardnak elvben igaza van, de a gyakorlatban több érv szól az én nézetem mellett. Békássyt a Kárpátokban megölték. Ha 1918-ig itt internálták volna, valószínűleg élne még ma is. Maynard magas elképzelése a barátjáról valójában barátja életébe került. Ismertem Békássyt, mint Noel barátját és mint egy rendkívül bájos nyájas és elbűvölő személyiséget. De addig nem ismertem verseit, amelyeket később Leonard és Virginia tett közzé.”13

NÉZETEI A TÖRTÉNETÍRÁSRÓL, A RENAISSANCERÓL ÉS A MODERN MAGYAR IRODALOMRÓL

Békássynak életében csak Angliában jelentek meg írásai, bár ott is írt magyar nyelven. Hagyatéka három kötetben jelent meg Budapesten 1915 és 1917 között. Az egyik kötet tanulmányait, jegyzeteit és olvasónaplóját tartalmazza. Ezekből kiderül, hogy r. renaissance történészek és filozófusok, valamint a reneszánszra vonatkozó történetirodalom izgatta leginkább. Ugyanakkor széleskörű olvasottsága volt az angol klasszikusok táborában.

Érdemes jegyzeteiből összeállítani kedvelt cambridgei olvasmányait. Föltűnő érdeklődéssel fordult a renaissance szerzőihez. Leonardo da Vinci, Machiavelli, Guicciardini, Cellini, Lorenzo de Medici és a rájuk vonatkozó történészek, Burckhardt, Göbineau és Ranke izgatták. Az angol klasszikusok közül Shakespeare, Webster, Milton, Steme, Swinburne, Blake, Morris, Yeats, Kipling és a századelő írói Abercombie, T. W. Stokoe, Dickinson, kortársai közül a kezdő R. C. Trevelyan, E. L. Grant, Watson, Clive Bell, Jane Austin, Samuel Butler, Lytton Strachey voltak olvasmányai. A világirodalomból Dosztojevszkij, Bus- kircsev, Nietzsche, Rilke Laforgue, Gide, Jacobson, Lagerlöf, kínai költők és Marinetti. Magyar olvasmányai: Széchenyi, az Endrődi Sándor-féle antológia, Vargha Gyula, Molnár, Heltai, Ignotus, Ady, Karinthy, Babits.

„A történetíró művész — vélekedik — a történelmi könyvnek mint művészi alkotásnak lehet csak nagy értéke, de a történelem módszerei kell, hogy tudományosak legyenek. A történetírónak úgy kell viselkednie, mint egy verset fordító költőnek: az anyag adva van, azt nem szabad neki kigondolni, különben rossz lesz a fordítás. A szószerinti fordításban is jut hely a költő mindent megváltoztató modorának. A történelmi „fordítás”-ban is van hely a történetíró egyéni világának megteremtésére.”

Ranke A pápák történetéről:

„Lehet tehát pártatlanul és mégis jól történelmet írni!... Nagyon elszomorító könyv ez. Milyen lassú és kínos módon tudott csak tért nyerni az oly igen egyszerű s oly nyilvánvalóan egyetlen megoldás, a tolerancia! Különösen Itáliában iszonyú az üldözés és a kényszerzubbony-rendszer. Most értem meg a "katasztrófa« terjedelmét. Tizenöt év s a Renaissance szétpattan, mint egy szappanbuborék. Az egyéni fejlődés (különös közügyi tevékenységekben), a finomodott érzékies civilizáció széjjel töredezett, elmúlt s az inkvizíció mindent elfojt.”

247