Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám - TANULMÁNY - Gál István: Békássy Ferenc a magyar és az angol irodalomban
Lalworthban. Justin és Ka megígérte, hogy tisztelni fogjá'k szervező tevékenységedet Cliffon Bridgenél, Maynard Keynest megkérik, hozza magával Duncan Grantot; Nat on és Shove is jött, valamint Goven Raverot, és egy fiatal magyar költő a King’s Collégéből, Békássy; Virginia bármikor megjelenhet, és ő küldött pár sort Lytton Stracheynek... Verseinek másolatát is megküldte barátainak.”14 Lytton Straohey a történetírásba hozott új hangot. Szerb Antal így jellemzi: „Ahogy ő látja, a múlt, csatáival és nagyjaival semmivel sem tiszteletreméltóbb, mint az oly kevéssé tiszteletreméltó jelenkor. A történetírónak nem az a hivatása, hogy porba ömöljék a múlt előtt, hanem hogy közelebb hozza a jelenhez. Mint Erzsébet angol királynő és Bacon (Elisabeth and Essex, 1928) mint Albert herceg (Queen Victoria, 1921)... bevitte a történelembe az iróniát. A húszas évek nemzedékének egyik legfontosabb irodalmi tennivalója, hogy a gúny fegyverével harcoljon a Viktoria-korból maradt nagyképű komolyság ellen, amely oly jól összeegyeztethető bizonyos nyárspolgári és vidékies korlátoltsággal. Straohey és kortársai az angol lélek germán vonásaitól eltávolodva, a latin eszményekhez közelednek, a könnyed, világos, nagyvárosias szellemhez.” Strachey és Middleton Murry miellett a kor harmadik kiváló tanulmányírója a rendkívül sokoldalú és mozgékony szellemű Bertrand Russe (1872—1930). Anglia egyik legendás alakja lett. Olyan világos és szellemes stiliszta, amilyen csak egy angol tud lenni, aki úgy akar írni, mint a franciák. A cambridgei magyar diák befolyása fennmaradt egy fontos dokumentum Lytton Strachey tollából. 1912. november 20-án arról számol be barátjának, hogy új nagyság bukkant föl az egyetemen, de Bertrand Russe le akarja magának foglalni. Ludwig Wittgensteint, az osztrák jövevényt, a matematikai logika nagy reménységét Keynes közbenjárására a Cambridgei Apostles közé akarja választatni. Strachey így emlékszik a Wittgenstein esetére: „Szegény ördög (Bertrand Russel) siralmas állapotban van. 96 évesnek látszik ... Wittgenstein beválasztása nagy csapás számára. Kétségkívül arra spekulált, hogy sajátmagának fogja megtartani és ez valóban bámulatosan sikerült is neki, mindaddig, amíg a King’s végül eldöntötte, hogy találkozni fog vele, azonnal meglátta, hogy zseni és életbevágó, hogy beválasszuk. A többiek, rövid habozás után Békássy Ferenc részéről, viharosan melléje álltak. Döntésüket nyomban közölték Bertivel, aki csaknem összecsuklott. A beválasztás ellen természetesen semmi okot nem tudott felhozni — kivéve azt az egyet, hogy az Apostolok társasága annyira alacsony színvonalú, hogy osztrák barátjának visz- szataszító, hogy tagja legyen. Addig-addig lovallta bele magát ebbe, hogy maga is elhitte — de ez nem használt neki. Wittgenstein semmi jelét nem adta, hogy a társaságot megvetette volna. Békássy annyira kellemes barát, hogy ha szereti is Blisst, rajta van, hogy Wittgenstein! is szeresse.”15 A húszas évek angol irodalmának legjellegzetesebb művei a „csodaregények”. A műfajt David Garnett alapította meg. Híres regénye A róka-asszony. Garnett jegyezte fel néhány hazamenetelést a háborúba és — a halálba. „Maynard mesélte nekem, hogy sikerült neki elegendő pénzt szereznie Békássy Ferenc részére, hogy előző éjjel elhagyja Angliát. A bankok moratórium miatt mind zárva voltak és Békássy aggodalmaskodott, hogy visszatérhessen Magyar- országra harcolni. Anglia és Ausztria-Magyarország között nem történt meg a 246