Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám - TANULMÁNY - Gál István: Békássy Ferenc a magyar és az angol irodalomban
ban kibérelt egy egész szállodát, hogy barátait vendégül lássa ott. Köztük volt a festőművész Duncan Grant, a költő Rupert Brooke, az Olivier nővérek, Keynes testvére Geoffrey és még sokan másök, közöttük Békássy is. Nagy intellektuális élet folyt itt a szünidő dacára, mindenki felolvasott műveiből, bemutatta művészetét és tudományát, sőt kollektív költeményeket és kollektív festményeket is produkáltak. Keynes londoni lakására, a híres Brunswick Square-i házba is többször meghívta Békássyt, ha fölrándult Londonba. Itt folytak a híres kedd esti társalgások, amikor a meghívottak saját műveikből vagy kedvenc olvasmányaikból olvastak föl. Lehet, hogy egy ilyen este beszélt vagy olvasott föl Békássy, a Stephen-nővérek társaságában Virginia Woolf jelenlétében Madách- ról: testvérei mindenesetre emlékeznek rá, hogy szándékában volt Az ember tragédiáját angolra fordítani. Keynes annyira összebarátkozott Békássyval, hogy meglátogatta a családot Zsennyén. Cambridgében és Londonban irodalmi felolvasó társaságokban az akkor már ünnepelt és hozzá közel álló hasonlóan tragikus korai halált halt Rupert Brook, David Gamet, John Minard, Keynes, Lyt- ton Straohey és Leslie Stephen lányai vettek részt, akik közül az egyikből Virginia Woolf lett. Cambridgeben a King’s College-be történelmet tanult. Költő volt, műfordító és tanulmányíró. A klasszikus és modem magyar irodalom, de különösen Arany, Madách és Babits hatása alatt írt filozófiai mélységű verseket, de az angol költők, különösen a georgiánusok is nagy hatással voltak rá. Még éltek a nagy viktoriánusok, Meredith és Swinburne, de már a georgiánusok kötötték le a közönség érdeklődését és mögöttük föltűnték a XX. század második harmadában előtérbe került nagy századvégi angolok, mint Samuel Butler, George Moore és Henry James. Mint a korabeli Cambridge kimagasló tehetségű irodalmára hamarosan belekerült annak a nyilvánosság kizárásával működő zártkörű irodalmi klubnak tagjai közé, amelyet még 1830 körül alapított Tennyson és amely azóta is nemzedékeken keresztül magába foglalta a kiemelkedő szellemi tehetségeket. Abból a baráti körből, amelynek a történelmet tanuló magyar költő és esszéíró kedvelt és ünnepelt tagja lett, vált a húszas évekre az angol és a világirodalomban oly nagy ízlésváltó szerephez jutott Bloomsbury Group.13 Békássy már diákkorában kéziratban olvashatta azoknak a műveit, amelyeknek szerzőiért az 20-as 30-as években a világirodalom sznobjai az egész földkerekségen remegtek. Az angol líra nagy ígérete volt Rupert Brooke (1887-1915) a világháború egyik korai angol áldozata. Szerb Antal írja róla: ,,A háborúban az újabb angol líra legjobb hazafias költőjévé érett. A haza fogalma a XIX. század nagy nemzeti költőinél elvont fenségben, földöntúli ragyogásban csillog: Brooke a hazát lehozza a földre, foghatóbb tartalmat ad neki, néven tudja nevezni a folyót, a fákat, az apró otthoni részleteket, amelyek együtt jelentik a haza titokzatos és mindenható valóságát.” Brookenak a nagy Keynehez írt levelében maradt fenn a baráti társaság egyik szervezkedése. „Kedves Maynard, Bekasy ur (ahogy ki kell ejteni a nevét), én Noel Bryn és talán Margey, 27-én (vagy akörül) kezdjük felolvasó összejöveteleinket. Ka néhány nappal később csatlakozik. James egy weekend alkalmával; valószínűleg. Remélem ön is csatlakozik. Az Eastbome-i Beachy Head Hotelből elkezdett szervezni egy felolvasó partit 245
