Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám - TANULMÁNY - Gál István: Békássy Ferenc a magyar és az angol irodalomban
gyár mélabú, mely csodálatos oblomovizmussal mindig házi s hazai bajokon szokott keseregni, valahogy szétömlik a nagy mindenségen, mint eddig csak kevésszer: Madáchnál, Eötvösnél, Vajdánál talán. így születik meg a nagy filozófiai óda, a legnemesebb konzervatív hangon és olyan tökéletes, széles lendületű strófákban, amilyeneket ma nagyon kevesen tudnak nálunk írni!”1 Kosztolányi így siratja el: „Amíg élt, csak készült arra, ami eljövendő. Verseskönyve nyomán megállapítottuk, hogy érzékeny és értékes lélek, hangjai melegek és tiszták. Lelki hajlama a régi magyar műveltség felé vonzza. Azokat a nemes, nyugati magyarokat hozza eszembe Bókássy Ferenc, kik európai tükörben látták meg saját arcukat, azt az időt, melyet szorongva érzünk vissza ma is, ha a Lánchídról vagy a Clark Ádám térről az Akadémia-épület nemes vonalait bámuljuk. Sokat olvasott, érett értelemmel. Hogy merre viszi később a vére, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy a magyar irodalom értéket vesztett benne. Az épület nem épült fel. csak az előkészületek maradtak ránk, az állványok, melyeket erősen megcölöpözött és magasra vont, messze a mindennapi élet és a mindennapi irodalom fölé.”2 Tóth Árpád többször is foglalkozott vele. Először így dicsérte: „A magyar líra kétségkívül kiváló értékeket veszített Békássy elnémult költészetében. Ez a huszonkét éves ifjú, meglepő komolyságával, bölcselkedő elmélyülésre való hajlamával.. . egyénien ható vonásokat tudott fölmutatni... A fiatal Békássy legmegkapóbb vonása, hogy nála csaknem mindig hiányzik ez a heves líraiság, gondolatok kemény kontrukcióit építi egy-egy versébe, s mégis érezzük, hogy lírát ír, egy ifjúi lélek vívódásait, reményét, koraérett kiábrándulásait, a férfiasság dacoló és nemes fölényének akarását — de mindent úgy, ahogy egy nagy kemény kövekből épült palota láttán is érezhetünk mély, lírai meghatódást. Arany Jánoshoz, a Danteről írt halhatatlan lírai elmélkedés költőjéhez, talán ő léphetett volna legközelebb, minthogy az Arany-szabású költők is voltak kedvencei.”3 1918 őszén írja róla: „Fiatal volt, egészséges, előkelő és tüneményesen tehetséges . .. Mos a tanulmánykötete került a kezembe, ragyogó dolgok vannak benne, főleg egy pompás, nagy Browning-essay. Kétségkívül legjelesebb íróink egyike lett volna ez a fiatalember.”4 Schöpflin Aladár a Huszadik Században nagy tanulmányban méltatta. A Kis- faludyak, Berzsenyiek, Deákok modem megtestesülését látta benne. „Békássy Ferenc könyve nevezetes magyar háborúellenes dokumentum — írja róla. Kedvelt angol költőinek hatása megérzik versein is. Az angol vers formája, beosztása, a mondanivaló megválogatásának módja minduntalan felismerhető költői kísérletein. De felismerhető az eredeti tehetség is, amely energikus lendülettel keresi a maga útját, a maga saját mondanivalója közlésének megcsinálta formáit. Igazi nagy tehetség minden ismertetőjelét találjuk meg bennük verseiben, amely ha ki tud fejlődni, nemcsak gazdagságára vált volna irodalmunknak, hanem kulturális színvonalban is jelentékeny értéket jelentett volna. így töredékül, abbamaradtan is a magyar költészetben nem ritka, becses torzók egyikének benyomását kelti. . . Annyi bizonyos, hogy a magyar irodalom értéket vesztett benne.”3 Békássy Ferenc 1915. június 25-én Dobronoucnál esett el. Angol barátai, annak ellenére, hogy az osztrák-magyar hadseregben harcolt, neki is emléktáblát emeltek a cambridgei kollégiuma kápolnájában. Babits írta erről: ,,A cam- bridgei King’s College emléktábláján, mely a világháborúban elesett diákok 242
