Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga Zoltán: Mindennapi kenyerünket…?
alapot? Lejöhet ide a magassógos úristen is, akinek dolga van a háztájiban, az akkor se megy se színházba, se moziba. Egyszerűen nem érnek rá. Az más, kérdés, hogy szükség van-e mindarra, amit megtermelnek. Nem a népgazdaságra gondoltam, mert annak természetesen igen. Tehát, hogy mire költik. Nos az a helyezet, hogy annak a pénznek, amely falura befolyik, csak egy része marad itt. Azt mondják, falusi ország vagyunk, hiszen mindenkinek találhatók rokonai valamelyik városban. Így a pénz nem kis része városba vándorol telek, ház, vagy kocsi formájában. — Sokan úgy vélik, hogy a parasztság jövedelme elszakad a munkásokétól... — Nem értek egyet velük. Az a helyzet, hogy hét végén és nemritkán hétközben nagyon sdkan járnak le falura kapálni, kaszálni, és ezt nyilván nem semmiért teszik. A dolog másik oldala meg úgy néz ki, hogy itt az emberek csak a hasznot számítják, a befektetett munkát nem. Egy bika felnevelése például körülbelül hatezer forint értékű takarmányt igényel. Ez a vételár csaknem egyharmada. Ha a ráfordított munkaórát is számítjuk, nem nagyobb a haszon két, két és félezer forintnál. Csakhogy a parasztember mindig csak azt számolja fel. amiért pénzt adott ki, a munka értékét nem. Egyébként az igaz, hogy a háztájiban is érvényesül a tőkés tendencia. Bővített újratermelés folyik. Minél több állattal vesződik valaki, azaz minél többet ruház be, annál nagyobb a profit. De egy biztos: a háztájira szükség van, megszüntetése a jelenlegi helyzetben súlyos hiba lenne... — Azért a fő cél mégis csak a közös gazdaságok erősítése és fejlesztése, ugye? — Temészetesen. Az extenzív fejlesztés ideje lejárt, következik az intenzív korszak. Egy kicsit bővebben, ez azt jelenti, hogy többé-kevésbé kialakult a gazdaságok optimális határa. Kikísérletezhették azt is, mit, hogyan lehet a lehető leggazdaságosabban termelni, illetve tenyészteni. Most minden azon múlik, tudunk-e élni a korszerű agrotechnika felkínálta lehetőségekkel. Magának talán magától értetődőnek tűnik mindez, de nézzen csak utána, hány gazdaságot bírságoltak meg amiatt, mert nem használta ki öntözési lehetőségeit. Iparszerű termelés kell, gépesítés kell, kemizáció kell, minél gyorsabban. Nem kulloghatunk Európában az utolsók között, amikor ilyen nagyszerű természeti adottságaink vannak. Sok helyen már hatezer liter feletti tejátlagnál tartanak, mi pedig még 2400-nál tartunk. Hát, körülbelül ilyen távolságot kell még megtennünk. — És újra vissza kell térnünk az ember szerepére... — Feltétlenül. Mindaz, amiről szó volt az előbb, nem képzelhető el jó szakemberek nélkül. A korszerű mezőgazdaságnak elengedhetetlen feltétele a korszerű szakemberképzés. A gépesítéssel együtt nő viszont az emberek szabadideje is. Ezért nemcsak tanítani kell őket, hanem nevelni is. Talán soha nem volt még ekkora jelentősége a szocialista nevelésnek, mint a mostani időkben. Mert nézze csak meg! A munka után még egy kicsit, esetleg sokat dolgozunk. Elmegyünk a kocsmába kártyázni, sörözni. Másra nemigen futja az időnkből. Este meg marad a televízió. — ... tudja, én szeretném Veres Pétert nagyon sok fiatal munkásunkkal megismertetni. Életét, írásait, magatartását. Mert modell lehetne, bár nem akarok uniformizálni, de valahogy az ő életvitele nekem a Példa. Nagy betűvel. S még valamit. En hiszem azt, hogy aki jó szakember, azt a világ dolgai is érdeklik, aki pedig érdeklődő, az előbb-utóbb körüljárja a saját szakmáját is. A két 238
