Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám - Tönköl József: Nagypénteken: sírás idején (vers)
TÖNKÖL JÓZSEF Nagypénteken: sírás idején félések jönnek rám: ostomyéllel leütött kékhátú dongók dűlnek csattognak bennem gyöpök nádibékák kelts fel Uram szenvedem tornyok álmait istálló-falak köhögését templomod bronz-habját hajad mögül jegenyéikkel zuhanok vörös sindőimen kirepednek az oltárgyertyák vászoningemet összevérzik megfulladok megfulladok kelts fel tékozlófiú voltam: tele városokkal kőhegyek hunyorgó temetőivel tele nehéz mozdonyokkal kocsmákkal szétszakadt lajtergyákkal anyám azt mondta: mindent látsz... de már az utolsó búcsúból pdrosbelű dinnyét és Beatles-'tükröt hozott megszentelt olvasó helyett hallgass meg Uram didergők háromélű sás ajtajában kuporgok bölcsőkben kórusokban ugye asszonyok ölelnek imádkozó papjaid fogyó nyárfák keresik hozzád az utat ugye már csak rózsa-'gyönyörű bőröd remeg már csak nehéz lábad az égbolt suttogod suttogod: szép volt harangütések a számtól a bokámig mintha kazlakon átszálló falum jött volna vissza elveszített házak dördülnek váratlanul 202
