Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám - Leskó László: Simon István József Attila jelentőségéről
nagyon izgatott. Már szinte a könyv formája, meg a neve, hogy József Attila. Milyen érdekes! (...) De akkor iszonyú nagy pénzbe került — nem tudom — tizenkét pengő, az majdnem egy pár cipőt jelentett. És hát minden reggel odabicikliztem, és az a boltos — egy ilyen rokkant ember volt — az észrevette, hogy állandóan nézegetem. Egyszer kijött (...) és az öregúr aszongya: — Tetszik? Mondom: — Igen. Aszongya: — Meg akarod venni? — Hát szeretném megvenni, de énnekem tizenkét pengőm nincs. Namost, az ő feleségé ismerte anyámat, aki odajárt: a piac is ott volt. Azt mondja: — Hát majd, anyáddal a feleségem elintézi. Hát mondom: — Az nem jó, mer’ hát ugye a pénz azér’ kell otthon is. Na a lényeg az, hogy én össze tudtam szedni négy-öt pengőt: félretette nekem. A többit aztán egy pengőként megvittem neki. Hogy mondjam7 Hetekig nem tanultam szinte, mer’ József Attilát olvastam állandóan. (...) Mintha villámfény világított volna hirtelen. Ez ma már, ilyen elementárisán a mai fiatalokban nem jöhet létre. Mer’ nekem, hogy „Hatalmat, húst a dolgozóknak!” jelentett valamit. Egyszerűen ezt ma már nem érti egy fiatal. Mer’ az iskolában tanulják a marxizmus- leninizmust, de akkor nekünk a Bangha Béla. Prohászka Ottokár, meg a Tóth Tihamér volt a kötelező olvasmány, hát azt hiszem, nem kell mást mondani. József Attila tényleg utat nyitott, sorsokat indított el 45 után, amikor a világ- fölfordulás után összegyűltünk 48-ba’ Pesten, szinte József Attila volt a mi költőnk. Esténként a Bajza utca 31-ben a kollégiumkertbe’ egymásnak mondtuk: ki tud több József Attila verset? Kiderült, hogy majdnem a fél kollégium tud. (...) És az első kérdésre, hogy „él-e ma a nemzeti tudatba?”, vagy hogy él-e ma József Attila, körülbelül azt lehetne mondani: természetesen él. Él. Hát egy költő nemcsak úgy él ám, hogy százezrek mondogatják és mormolják a verseit, hanem, hogy az igazságát valahonnan megértik, megsejtik. És így hat. Bujkáló forrás. 201 Bartha László: „Meteora"
