Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 3. szám - Leskó László: Simon István József Attila jelentőségéről

Ami a tudatba való beépülését illeti, ebbe’ nem vagyok azér’ egészen biztos, hogy az egész József Atilla a maga jelentőségébe’, sőt világirodalmi jelentőségébe’ él ma. Ennek két oka van. Egyrészt, hogy az én nemzedékem — tehát a háború alatt felnőtt nemzedék — az akkori középiskolások, vagy főiskolások, egyetemisták hirtelen döbbentek rá az ő újszerűségére. Tehát a mi korosztályunkba’ az értelmiség, az akkori fiatalokba’, vagy az értelmiséginek készülő fiatalokba’ valóban óriási hatást váltott ki; én magam is — hogy mondjam? — a költészetet, a modern költészetet rajta keresztül ismertem meg, 16—17 éves koromba’, 42—43 táján. A későbbiek folyamán érthető okokból ugye, a „Lobogónk, Petőfi!”-jelszó az ötvenes évek elején...

— Horváth Márton, ugye?

— Igen. Elterjedt — vagy, hogy mondjam? — pártvonal lett, kulturális, politikai irányzattá vált. Akkor is a szocialista József Attila névleg szerepelt természetesen, de a hatása majdnem ki volt zárva. Ugye, Bartók, József Attila. Derkovits nem volt hivatalosan elismert.

— Ügy tudom, hogy néhány versét nem is volt ildomos elmondani.

— Igen. Ebbe, én pontosat nem tudok, de gondolom, hogy volt ilyesmi. Most változott ez igazába’ meg, amikor hirtelen 55-be, rádöbbentek arra nagyon sokan, hogy a „Lobogónk, Petőfi!” demokratizmusa nem mond ellent József Attila demokratizmusának. (...) És akkor, az akkori fiatal generációba’, tehát az én nemzedékembe’ nagyon erős hatást váltott ki József Attila, mondom, mi hoztuk magunkkal. Noha a modernség kritériumai abba’ az időbe’ nem olyan sarkalatosaknak tűntek föl, mint ma, hiszen mindannyiunkban benne élt egy olyan popularizmus is, hogy úgy beszélni versbe’ az új világról, vagy a hétköznapok problémáiról, hogy azt mindenki értse. József Attila hatása tehát áttételesen terjedt, de az igazi hatása nemzeti értelembe’ szerintem a 60-as évekbe’ vált országos méretűvé. És hozzá kell tennem rögtön, hogy nem véletlenül emlegetem annyit Petőfit. Petőfi közvetlenül fölfogható, Petőfi történelmileg beleívó- dott a nemzeti köztudatba. Tehát nincs olyan állampolgára ennek az országnak, hogy Petőfit ne értené meg, hogy Petőfi valami stiláris, vagy művelődéspolitikai problémát jelentene neki. Ugye? József Attilánál komplikáltabb a helyzet. József Attilát megérteni nemcsak azt jelenti, hogy amit mond azt megérteni, hanem azt a világszemléletet, azt a látásmódot, ami nála teljesen új, nemcsak a magyar, hanem az európai költészetben is. Ezt úgy látszik, egyszerre milliók nem tudták még fölfogni. De így vagyunk Bartók zenéjével, — ugye —, hogy sokan tudják, hogy Bartók zseni, de nem tudják élvezni, nem érzik.

— Noha Illyés versét ismerik...

— Ügy van. De mégse tudják, hogy tulajdonképpen az az Illyés mit is ért azon a Bartókon. Illetve, megpróbálják azon keresztül megközelíteni Bartók zsenialitását. A másik dolog pedig ami érdekes, hogy a most felnövekvő fiatal nemzedékek — úgy vettem észre (...) megszerették valahogy József Attilát, de nem a teljes József Attilát! Nem tudom, észrevetted-e — ha figyelted azt az eddig már hat területi döntőt — én tudom, a zsűrizésnél különösen föltűnt nekem az (egyszer beszéltem is róla valamelyik adásban), hogy milyen érdekes, hogy a diákköri József Attila-verseket, a fiatalkoriakat szeretik. Hiszen a repertoárjukba’, a tíz kötelezőbe’ kilenc ezekből a versekből adódik, és csak egy-kettő elvétve A város peremén, A Dunánál. Na, az adásban ezt mi kiegyenlítettük, természetesen. De az előzsürizésekbe’ — tehát amikor negyven emberből csak nyolc marad — akkor föltűnt az, hogy a József Attila kötet első, nem tudom én, ötven oldalából válogatnak általában. Na most, én hadd tegyem hozzá: ez természetes

196