Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 2. szám - SZEMLE - Sarkady Sándor: Az igazi Csinszka, avagy a csodálatosak Az értelmezés útjai

Hogy ezt az „átkot” maga Csinszka mesélte el Ady Lajosnak, hogy mind ez nem halálos ágynál, haném jóval korábban és más körülmények között zajlott le, hogy sem a megátkozott Csinszka, sem a tanúul hívott Lajos nem volt jelen a halálos ágynál? — Mind ez Robotos számára nem akadály. Ö készen áll a tragikomikus összegezéssel: „Halálos ágyán átokkal terhelten csukódnak össze ajkai. Aztán 1919. január 27-én mégiscsak kiszökik — az örökkévalóságba.”

Ezek után kénytelenek vagyunk ide iktatni a szerző egyetlen mondatát, amellyel — könyvét elolvasva — mi is fenntartás nélkül egyetértünk: „Csodálatosak az értelmezés útjai.”

„Csodálatosak” bizony, főleg akkor, ha előre felállított végkövetkeztetés szerint értelmezünk.

Hová és meddig jut el ezzel a módszerrel Robotos Imre? Elvakult igyekezetében egészen a dokumentumszövegek önkénytelen (vagy önszuggeráló?) fél- reolvasásáig.

Ennek legmeghökkentőhb példája Ady Vészi Margithoz intézett egyik levelének „olvasata”. Íme, az ominózus levél-részlet: „... egy-két nap múlva felmegyek Boncza Bertukával, hogy megesküdjünk. Komoly, jó idegorvosok le- szamaraztak, mikor a háború suhintó, szabó szerepéről szóltam. Külön valóban nem bírtam volna ki e szörnyűségeket a magam életének elszörnyűsítése nélkül.”

Ady világosan arról vall, hogy külön — társtalanul — már nem tudja elviselni az élet és a háborús világ szörnyűségeit. Egyedül, magánosán, a saját élete is elszörnyűsödne. (Ugyanannak a gondolatnak a variációjáról van szó, amiről a költő Bölöninek is ír: „Utálom a háborút s az emberi fajzatot... vagy megházasodok, vagy elzüllök, vagy meghalok”).

Ám mit olvas ki a levélből Robotos Imre? Pontosan Ady gondolatának az ellenkezőjét!

íme: „Ady — »éjszakai fényes«, »delejes«, »igaz«-nak mondott szerelmét élete elszörnyűsí lésének nevezi”.

Aki úgy látta (sőt, előre látta) az utolsó felvonást, mint Robotos, annál — kiábrándító törvényszerűség —: az első felvonás sem indulhatott másképp . .

Miért tartjuk alapvetően félresikerült munkának — szorgalommal gyűjtött adattára ellenére is — Robotos Imre könyvét? Elsősorban nem azért, mert Csinszkát lejáratja. Ez tulajdonképpen nem is sikerült a szerzőnek, teljes és „hiteles” szövegapparátusának hadba vetése ellenére sem. S nem segítették igazságát vérszegény lélektani érvelései sem. (Miközben a hisztériás jellem tipikus jegyeinek — kellő buzgalommal — még a szakkönyvekfoen is utánanéz, teljes értetlenséggel áll szemben az olyan pszichikai jelenségekkel, mint a magatartás és cselekvés motívumai, a motívumok harca, vagy az emberi érzelmek amlbivalenciáj a).

Robotos pamfletje tulajdonképpen akkor kezd veszélyessé válni, amikor olyan irodalomtörténeti kihatású kérdésekre is kiterjeszkedik, mint a Csinszka- versek hitele és helye az Ady-életműben. Hiába deklarálja a szerző a Summá- zás-ban, hogy a házasság „ábrándfoszlató fordulatai nem csorbítják ... a Csinsz- ka-sorok esztétikai, költői, emberi érvényét”, ő maga az, aki nagyon is szigorú határokat szab érvényességi körüknek: „Ezek a versek azokra a tiszta, derűs pillanatokra, futó időszakokra, meghatározott életmozzanatokra utalnak, amikor Ady érzelmeit adekvátan fejezték ki.”

187