Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 2. szám - SZEMLE - Sarkady Sándor: Az igazi Csinszka, avagy a csodálatosak Az értelmezés útjai

Hiába; Robotos kutatásainak konzekvenciáit érvényesíteni akarja — ha máshol nem, legalább az Ady-kép „részletárnyalásában”. S eközben nemcsak Csinszkát, hanem akarva-akaratlan Adyt is kisebbíti.

Kérdőjelessé teszi Ady Endre egész emberi-költői magatartásának hitelét az imperialista világháború idején. Mert ennek a magatartásnak — Ember az embertelenségben —: egyik legfontosabb valóságtartalma a Csinszka-szerelem volt — s a Csinszka-versek magasrendű humánuma.

Robotos Imre nem akarja észrevenni, hogy amit ő „felfedez” és kiélez, azt az irodalomtörténetírás is tudja — legfeljebb tárgyilagosabban szemléli. És hogy az irodalomtörténetírás még valami mást is tud. Azt, hogy Csinszka-kérdésben — nem a részletárnyalatokat, hanem a lényeget tekintve — már Ady kimondta a döntő szót: „De ha megyek, sorsom te vedd el / Kinek az orkán odaadta / A te tűrő, igaz kezeddel.”

Ami pedig Csinszkát illeti: Ő vállalta ezt a sorsot.

... „Az irodalomtörténetírás, gondolom, akkor jár el helyesen, ha művi he- roizálás helyett a valóságot a maga összefüggéseiben kutatja” — vélekedik Robotos Imre. — Ám vissza kell fordítanunk a fegyvert: Aki új adalékokkal akarja segíteni az irodalomtörténetírást, az akkor jár el helyesen, ha a valóságot kutatva nem nyúl a művi deheroizálás eszközéhez.

(Magvető, 1975)

SARKADY SÁNDOR

188

Kiss Attila rajza